Milyen volt szőkesége,nem tudom már

De azt tudom,hogy szőkék a mezők.

Ha dús kalászban jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje,nem tudom már

De ha kinyílnak ősszel az egek

A szeptemberi bágyadt búcsúzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme,sem tudom már

De tavaszodván,ha sóhajt a rét

Úgy érzem,Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból,mely messze,mint az ég.