-Menjünk haza-sóhajtott Gina.Felemelte a könyvet,és felállt.
-Azt minek hozod?-mutatott a kötetre Carrie.
-Még nem olvastam végig-felelte Gina a kötetet bámulva-Ez a könyv még sok érdekes dolgot tartalmaz...legalábbis úgy érzem.
-Gina!-szólalt meg Lara.
-Igen?
-Egyelőre tartsd titokban,amit tudsz.Úgy értem...ne mondd el az édesanyádnak.Talán most nincs abban az állapotban,hogy szembesítsd vele a legendát.
-Hogy érted azt,hogy "nincs abban az állapotban?
-Emlékszel,mielőtt jelzett a számítógépe,látszott rajta,hogy tud valamit.
Gina előtt hirtelen felrémlett a kép,amint Miss Tina magába roskadva ült a széken,amikor bement hozzá.
-Azt mondod...már akkor tudta,hogy a húga keze van a dologban?
-Pontosan.amikor pedig bementem hozzá,és jelentettem a szörny felbukkanását,rögtön elsápadt,meg minden...
-Így van-fűzte hozzá Mandy.
-Rendben,nem szólok neki-bólintott Gina.-Még nem.

Amikor a lányok hazaértek,Miss Tina aggódva fogadta őket.
-Lányok!DE jó,hogy itt vagytok végre!Nincs semmi bajotok?te is jól vagy,Gina?Mondjátok el,mi történt!
-Én inkább most bemegyek a szobámba.Pihanni szeretnék-motyogta Gina,azzal sarkon fordult,és berohant a szobájába.
-Gyertek be az irodámba,lányok-mondta Miss Tina.

*

Gina leült az ágyára.Lapozgatni kezdte a legendát tartalmazó kötetet.A legtöbb rész,amit akkor olvasott,megrázó dolgokról számolt be.Többek között efféle sorok álltak benne:
"Voltak olyan éjjelek,amikor Marie Bess épületeket robbantott fel."
"Rengeteg kislány életét vette el,mert akárhányszor meglátott egyet,azt hitte róla,hogy a nővérének a kislánya."
Itt Gina felnézett.Képzeletében visszajátszotta azt a jelenetet,amikor Marie Bess ránézett.Maga előtt látta a nő tekintetét,lángoló szemét,melyben a bánat és a düh egyszerre égett.Amikor Marie Bess Ginára nézett,a kislány nagyon megrémült.
S most,ahogy Gina ott ült az ágyán,rádöbbent arra,hogy miért nézett rá úgy Marie Bess.
Felismerte őt.Rájött,hogy Gina nem más,mint Miss Tina lánya.
Gina a sarokba dobta a könyvet,és összeszorította a szemét.Kíváncsi volt ugyan,mi mindent tartalmaz a kötet,de úgy érezte,hogy ott,abban a percben most nem tudná folytatni.
Felállt,odament a könyvhöz,és felemelte a földről.Kinyitotta az íróasztala fiókját,és betette oda.Aztán levetette magát az ágyára,és pár perccel később mélyen aludt.

Eközben a többiek beszámoltak Miss Tinának a történtekről.Még Marie Bessről is beszéltek,igaz,a nevét nem említették.Mint ahogy a legendát sem és azt sem,hogy tudják,ki Miss Tina húga.
?iután befejezték a beszámolót,Miss Tina egy rövid ideig hallgatott.Fehér volt,mint a fal.
Aztán lassan felemelte a fejét.
-Értem-mondta-Hát...megpróbálok majd kideríteni minél többet erről a titokzatos lányról...ööö...meg a szörnyekről is.
A lányok jelentőségteljesen néztek egymásra.
Mandy előrelépett.
-Gina nagyon jól viselte magát.Ügyesen megoldotta a rejtélyeket.
-Remek-bólintott Miss Tina-Most legyetek szívesek és hagyjatok magamra.
A lányok kimentek.
Leültek a folyosón beszélgetni.
Kb.negyed óra múlva felbukkant Gina.
-Hát te hova mész?-érdeklődött Carrie.
-Kimegyek sétálni.
-Rendben.De ha bajba kerülsz,tudod,mit kell tenned.
-Igen.jó.

5 perccel később Gina kint sétált a városban.
-"Olyan szép ez a Föld-gondolta,miközben körülnézett-Miért kell elcsúfítani mindenféle gyilkossággal,rablással,bűnnel?"
Amikor elhaladt egy játszótér mellett,tucatnyi kisfiút,és kislányt pillantott meg,amint nevetve futkároznak,s labdáznak.
-"ezek a gyerekek önfeledten játszanak.A felnőttek pedig dolgoznak,vagy éppen otthon pihennek.Egyikük sem sejti,hogy Marie Bess meg a démonok el akarják foglalni a Földet,és el akarják pusztítani az embereket."
Továbbment.Egyszercsak,amikor éppen befordult egy mellékutcába,meglátott egy szörnyet.Épp egy téglafalon mászott át.
Gina azonnal utánaeredt.De mire ő is odaért a falhoz,addigra a démon már a túloldalon volt.
-Hogy másszak át ezen a falon?!-töprengett Gina idegesen.Gyorsan átváltozott.-Gondolkozz,Gina,gondolkozz........
Ekkor a csendet gyermekkiáltás törte meg:
-SEGÍTSÉG!!!

Ginának hirtelen mintha lámpát gyújtottak volna a fejében.Óráján gyorsan megnyomta a lila gombot,ami erre lézert bocsátott ki.A lézer lyukat égetett a falba.Pont akkorát,hogy Gina átfért rajta.
De későn érkezett.A túloldalon már nem vlot szörny.
Csak egy 5 év körüli kislány,aki élettelenülfeküdt a földön.
Pár másodpercig Gina mozdulatlanul állt a gyermek alőtt.Aztán elfordult,és dühösen beleöklözött a falba.
-A fenébe!-suttogta.
Könnyes szemmel visszanézett a halott kislányra.
Kimászott a lyukon,és lassú léptekkel elindult hazafelé.

Amikor megérkezett,leült a folyosón egy padra,és üres tekintettel meredt maga elé.
Pár perc múlva odament hozzá Mandy.
-Mi baj van?-kérdezte,és leült Gina mellé.
-Kudarcot vallottam-motyogta a kislány,és elmondta Mandy-nek,mi történt.
-Tudod-fejezte be-,már nem vagyok benne olyan biztos,hogy T-harcos szeretnék lenni.
Mandy Gina vállára tette a kezét.
-Figyelj rám.-kezdte-Tudom,milyen rossz érzés,hogy nem tudtál megmenteni egy fiatal életet.De hidd el,a T-harcosok sem mindenhatóak.Nem tudnak mindent és mindenkit megmenteni,sajnos.Mindannyiunkkal megtörténhet,hogy nem tudunk megmenteni valamit,vagy valakit.-Itt szemében szomorú fény csillant.Gina nem értette,miért.Mintha Mandy valami rossz emléket hordozna magában.De nem mert rákérdezni.
-Megértem,hogy elbizonytalanodtál.-folytatta Mandy-Nem könnyű T-harcosnak lenni.De ma délután láttam rajtad,hogy örömödet leled a harcban.Ezt úgy értem,hogy...te arra születtél,hogy a többi harcossal védelmezd a bolygót.Az egész lényed azt sugérozza,hogy te szereted ezt csinálni.Tudod,én is ennyi idősen kezdtem el harcolni,mint te,és lásd,már 12 éve küzdök.Nekem is voltak kudarcaim,de nem adtam fel.Ezért kérem,hogy te is szedd össze magad.
-Azt hiszem,igazad van.-bólintott Gina,és végre elmosolyodott.
Ekkor Mandy órája jelezni kezdett.Mandy megnyomta a sárga gombot.
-Hoppá!-kiáltott fel-A démonok a közeli játszótéren vannak!
Gina felugrott.
-Hát akkor mire várunk még?-kérdezte,
-Ez a beszéd!-Mandy felállt,és alakot váltott.-Majd mi ketten elintézzük őket.De ha kevesen vagyunk,értesítjük a többieket.Ugye mondtam már,hogy a karóra ilyet is tud?
-Igen.De ha mégsem,majd útközben elmondod.-és Gina szemében végre újra fellángolt a harcolni vágyás tüze.