-Ez meleg helyzet volt-sóhajtott Michelle,és kinézett a busz ablakán.-Már senki sem követ minket.-jelentette.
-Fred nélkül nem sikerült volna.-mondta Kimberly elérzékenyülve.
-Fúj-fanyalgott carrie.
-Csak irigykedsz.-vetette oda Kimberly.
-Ne kezdjétek megint!-szólt rájuk Fred.
Miss Tina és Gina ezalatt a közelgő találkozásról beszélgetett.
-Te fogsz előre menni.-mondta Miss Tina.-De mi követni fogunk,aztán időben közbelépünk.
-Nem jó.-rázta a fejét Gina.-Erre Marie Bess is biztosan gondolt...
-Elnézést,hogy közbevágok-szólt közbe Jason-de nekem az jutott eszembe,hogy...
-Igen?
-Talán Marie Bess sejti,hogy mi is Ginával tartunk.
Miss Tina elgondolkodott.
-Igazad van-felelte.
Lara Jason-t bámulta.Tekintete azt mondta:"Milyen okos!"
-Hát akkor mit tegyünk?-tűnődött Paul.Melanie megvonta a vállát.
Mindenki gondolkodóba esett.
-Valamit márpedig ki kell találnunk!-állította Kimberly.
-Idáig én is eljutottam-morogta Carrie.
-De hát Marie Bess-t nem lehet becsapni!-tárta szét a karját Matt.
Miss Tina rábámult.
-Pontosan!-szólalt meg.-Tehát nincs más választásunk:Bemegyünk mi is Ginával,aztán lesz ami lesz.
-Nem is vagy olyan hülye,mint gondoltam.-közölte Julie Matt-tel.A srác rámosolygott a lányra.
-Jó tudni.-felelte.

Ezután egy jó darabig csönd uralkodott a buszon.A legtöbben némán bámultak ki az ablakon.
Később szinte mindenki szóba elegyedett valakivel.Miss Tina Ginával,míg Melanie Paul-lal társalgott.matt Jason-nel beszélgetett,Lara pedig Julie-val.
Kimberly nemes egyszerűséggel elővette a sminkkészletét,és rúzsozni kezdte magát.
-Minek ez?-érdeklődött gúnyosan Carrie-Még ide is hozod?
Kimberly válaszra sem méltatta.
-Semmi értelme.-folytatta Carrie-Nem divatbemutatóra mész.Különben is...
-Vigyázzatok-szólr közbe Fred-Mert jön egy...
Azonban későn szólt.A busz ugrott egyet,melynek köszönhetően Jason Matt ölébe zúgott,Julie a földön landolt,Kimberly pedig egy jókora csíkot húzott a rúzzsal az arcán.
-...bukkanó.-fejezte be a mondatot Fred.
-Jókor szólsz.-morogta Jason,és visszamászott a belső ülésre.
Matt közben kihajolt Julie-hoz.
-Segítsek,bébi?-kérdezte,és nyújtotta a kezét.
Julie úgy nézett rá,mintha az egy fertőzés lenne.
-Egyedül is boldogulok,kösz.-felelte,és visszaült a helyére.
Eközben Carrie félholtra röhögte magát Kimberly-n.
-Ugye megmondtam,hogy nincs értelme elhozni?-fulladozott.Aztán abbahagyta,és elgondolkodott-Bár mégis jó,hogy elhoztad.Legalább röhögtem egy jót.
-Fogd már be!-rivallt rá Kimberly,miközben egy zsebkendővel próbált megszabadulni a csíktól.
-Te is kiröhögtél,amikor én eltanyáltam.-vágott vissza Carrie.
-Elég volt,lányok!-szólt rájuk Miss Tina.Viszont ahogy ránézett Kimberly-re,ő sem bírta megállni,nevetés nélkül.
-Ne nevessétek ki a jövendőbelimet!-szólalt meg Fred.
Miss Tina és Carrie egymásre néztek.
Elhallgattak.Egy darabig csöndben folytatták az utat.
Aztán Fred lassított.
-Mi van?-kérdezte Miss Tina.
-Ezt nem értem-ráncolta a homlokát Fred.-Az előbb egy forgalmas városban voltunk,nem?
-De igen.
-Itt van előttünk valami alagút féle.De a környékén minden olyan kihalt.Miss Tina,ön szerint bemenjünk?
-Hááát...végül is...harcosok vagyunk.Na jó...menjünk.
Fred behajtott az alagútba.

Odabent ijesztő csend és hátborzongató sötét volt.
-Nekem itt valami nem stimmel-duttogta Matt-Lesz valami...
Ekkor a busz hirtelen előrebukott,és száguldani kezdett lefelé.
A lányok felsikoltottak.Gina Miss Tinába kapaszkodott,Michelle összeszorította a szemét,Melanie pedig Paul-hoz bújt,aki erre rákvörös arccal ölelte magához.
Pár másodperc múlva begurultak egy alagútba.Fred gyorsan lefékezett,mire a busz megállt.
Egy ideig csönd volt.Aztán...
-Milyen dedós vagy,Julie!-szólalt meg Matt gúnyosan-Egy óvodás bátrabb nálad!Ideje lenne pelenkát cserélned,nem gondolod?
-Fogd már be,te...-itt egy olyan szót használt,ami nem éppen regénybe illő.-Te magyarázol nekem?Fogadok,hogy te pedig kiszorítottad Jason-ből a levegőt!
-Így volt-bólogatott Jason,miközben a kezét a mellkasára szorítva várta,hogy szíve lecsillapodjon.
-De én nem sikítoztam,mint egy dedós!-vágott vissza Matt.
Amikor Melanie lenyugodott,zavartan kibontakozott Paul öleléséből.
-Bocs-mondta,kerülve a fiú pillantását.
-Semmi baj-felelte Paul,és még mindig vörös arccal az ablak felé fordult.
Michelle vigyorogva nézte végig a jelenetet.Aztán ofahívta maga mellé Melanie-t.
-Ti egymásba szerettetek!-közölte vele diadalmasan.
melanie pirulva vonta meg a vállát.
-talán-ismerte el-És?
-Mi az,hogy 'és'?-csodálkozott Michelle.-Hiszen ez nyilvánvaló!Kezdjetek el járni!
-De hát...ez nem megy olyan könnyen,Michelle!
-Mondd meg neki,hogy bejön nálad!
-Ja,persze!Aztán a karjaiba vetem magam,ő megcsókol,és Happy End,mi?De Michelle,mi nem egy regény főszereplői vagyunk!
(DEHOGYNEM!)
-Különben is!-folytatta Melanie-Olyan félénk!Megijedne ettől a rámenős stílustól.Én pedig amúgy is utálom,ha egy nő rámenős.
-Hiszen most mondtad,hogy félénk!
-Majd csak kezdeményez!
-Jó,téma lezárva.Ti ketten legalább kijöttök.Nem úgy,mint ők.-és a busz másik vége felé mutatott,ahol Julie és Matt tartózkodott.Még mindig vitatkoztak.

-Miért mindig engem piszkálsz?!-kiabálta Julie.
-Csak az igazat mondom,te rekedt hangú banya!!!
-Te meg úgy öltözködsz,mint egy élő divatlap,és azt hiszed,jól áll!
-Pont te beszélsz?!Úgy riszálod magad,mint egy királynő!
-Mondod te,miközben azzal a hü.lye tetkóddal villogsz!Ráadásul egy kereszttel!Hogy mered azt a szent jelet magadra tetováltatni?!
A vita kezdett eldurvulni.A vicces piszkálósásból egyre vadabb veszekedés lett.
-Pontosan azért,mert hívő vagyok!-üvöltötte Matt.-És ne szólj bele abba,hogy mit csinálok!
-Elég ebből!-vágta el a vitát Mandy.
Mindketten visszaültek a helyükre.de továbbra is szikrázó pillantással bámulták egymást.
-Ha a pillantással ölni lehetne-súgta Gina Miss Tinának-akkor ők ketten már rég holtan hevernének a földön.
-Miért kell mindig piszkálnod ezt a csajt?-kérdezte fojtott hangon Jason Matt-től,mire a fiú így válaszolt:
-Te ne magyarázz nekem!
Jason megcsóválta a fejét,Matt pedig átült egy üres ülésre.Lara-kihasználva az alkalmat-felpattant Julie mellől,és lehuppant Jason mellé.
Julie rosszkedvűen befordult az ablakhoz.Egy idő után álomba merült.

Álmában egy hatalmas,zöld fény felé szaladt.Már majdnem elérte,amikor valaki elrántotta őt onnan.
-Őrült!-Matt volt az.Hangja olían volt,mintha egy alagútból szólt volna.-Meg fognak ölni!
Julie megpróbált kiszabadulni a szorításából,de Matt erősen tartotta őt.Végül Julie fáradtan Matt mellkasára hajtotta a fejét.
-Engedj el.-kérte erőtlenül.Az ő hangja is visszhangosan csengett.Patakokban hullottak a könnyei.
Matt mélyen a szemébe nézett.Arcuk egyre közeledett egymáshoz...
-Ébredj már fel!-rázta meg Matt.
Julie kinyitotta a szemét.Nagyon gyengének érezte magát.Ekkor rájött,hogy valóban sírt-gyorsan letörölte a könnyeit.Ránézett Matt-re,aki értetlenül bámult rá.
-"Az álom..."-gondolta Julie-"Olyan valódinak tűnt...és Matt..."
-Matt!-kiáltott fel,és az ülés sarkába húzódott.
-Úgy hívnak.-bólintott Matt csodálkozva.
-Mit keresel te itt?!
-Ha nem tudnád,édes,én is a démonok elle harcolok.
-De hogy kerülsz mellém?!
-Csak...bocsánatot szeretnék kérni,amiért piszkáltalak.Bocs.
Julie legszívesebben jól beolvasott volna Mattnek,de attól az álomtól teljesen elkábult.
-Jó...semmi baj-motyogta.
Később azonban összeszedte magát.
-Ilyenre is képes vagy?-kérdezte tettetett döbbenettel.
-Na ja.
Julie fáradtan mosolygott.
-Miért van az,hogy neked mindig mindenre van valami frappáns válaszod?
-Ilyen vagyok,bébi.
Julie csak ekkor vette észre,hogy már elindultak a busszal.
-Miért ilyen lassan haladunk?-kérdezte Miss Tinától.
-Jobb óvatosnak lenni.
-Víz.-szólalt meg fred.
-Tessék?-nézett rá Kimberly.
Fred lefékezett,és kiszállt.A többiek követték őt.
Tátva maradt a szájuk.Előttük hatalmas víz állt.Nagyon mélynek tűnt,faltól falig terjedt,és a végét sem lehetett látni.
-Ússzuk át.-javasolta Paul.
-Nem lehet tudni,milyen mély,és hol a vége.-érvelt Melanie.
-De lököttek vagytok-csóválta a fejét Carrie-Én ezt simán megoldom.
Azzal előrelépett.
-Most maradjatok csöndben.Koncentrálok.
-Koncenrtálj-vont vállat Kimberly.
Carrie pedig koncentrált.
Aztán óráján megnyomta a kék gombot,és karjával a víz felé suhintott.
Hatalmas fény töltötte be az alagutat,és a következő pillanatban...
-Talaj-ámuldozott Gina.
-Még nem találkoztál talajjal?-nézett rá Carrie.
-Talajjal igen,csak nem úgy,hogy a helyén egy perccel ezelőtt még víz volt.
-Mehetünk tovább?-tette fel a költői kérdést Fred.
Visszaszálltak a buszba.
-Mondd csak,carrie,biztonságos ez a talaj?-érdeklődött Fred-Úgy értem...nem fog besüppedni alattunk?
Carrie eltűnődött.
-Nem hiszem...de azért lassan hajts át.
-nem,inkább gyorsan,hogy hamar túl legyünk rajta-javasolta Kimberly.
Fred az utóbbit választotta,és sikeresen átjutottak.
Julie visszaült a helyére...
-Hékás!-kiáltott fel,amikor Matt lehuppan tmellé-A bocsánatkérés megvolt!Menj vissza az eredeti helyedre!Te nem itt...
-Mit álmodtál?-vágott közbe Matt.

-Tessék?
-Álmodban sírtál.Mit álmodtál?
-Hmm...-Julie eltűnődött-S.K.H.-felelte végül.matt csak nézett rá,ezért Julie kifejtette bővebben:-Semmi közöd hozzá.
-Jó,azt tudom,mit jelent az s.k.h.,de miért nincs közöm hozzá?Most tényleg,mit álmodtál,és miért sírtál?
-Álmomban...
-Igen?
-Álmomban elvesztettem az alvóállatkámat...-Julie úgy tett,mintha sírna.
Matt megcsóválta a fejét,és visszament az eredeti helyére.
Pár perc múlva Fred felkiáltott:
-Látom az alagút végét!
-Na végre!-nézett fel Gina.
Végül veszély nélkül kijutottak.
-Mondja ,Miss Tina...-szólalt meg Fred-,ugye jól emlékszem,hogy egy erdő a végállomás?
-Igen.Miért?
-Mert megérkeztünk.