Fred nem tévedett.Tőlük nem messze egy sötét erdő volt.Lassan behajtottak,és az erdő szélén megálltak.
-Itt szét kellene válnunk.-közölte Miss Tina a többiekkel.-Mint a gyárban.De ez az erdő igen nagy...
-Csapatokat alkotunk?-érdeklődött Lara.
-Sietni kéne!-sürgette Gina.
-Igazad van.-mondta Miss Tina-erre nincs idő!Mindenki menjen,amerre és akivel akar.Az órámon elértek.Gyerünk!
Kiugrottak a buszból,és mindenki elrohant valamerre.Miss Tina elővette a méretváltoztatót,a buszt kicsire változtatta,és zsebre tette.Majd ő is elfutott.
*
Gina egy rövid pillanatig nem tudta,merre menjen.Aztán elkezdett futni.Nem látta,merre,negyon sötét volt az erdőben.Egy ideig még hallotta a többiek hangját,de aztán érezte,hogy igencsak eltávolodott tőlük.
-Gina,várj!-Miss Tina hangja ütötte meg a fülét-Várj meg!Ne menj egyedül!
Gina leállt,hogy bevárja édesanyját.Miss Tina közeledett...közeledett...
ekkor azonban egy démon rálőtt egy fáról.
Gina elővarázsolta a fegyverét,és megölte a démont.
-Anya!-letérdelt Miss Tinához.
-A karomat lőtte meg ez a szemét.-morogta a nő.ű-Mi történt?-Jason épp arra rohant.
-Meglőtt egy démon.
-Majd én ellátom a sebet.
-Gina!Te menj tovább,kicsim.Ha bármi baj van,hívj az órámon.
-"Egyedül?"-gondolta Gina.Bólintott,és elrohant.

Már az égbolt is besötétedett.Gina egyre jobban félt.Megállt.Alig látott valamit.Elővette a zseblámpáját,és körbevilágított.
Senkit sem látott.Lassan továbbindult,de ekkor maga mögött reccsenést hallott.Összerezzent,és habozva megfordult.Senki sem volt ott.Visszafordult az eredeti irányba,hogy folytassa útját...és felsikoltott.
Egy démon állt előtte,és a következő pillanatban rávetette magát Ginára.Fojtogatni kezdte.A kislány nagy nehezen megnyomta a lila gombot,és a lézer végzett a démonnal.
Felállt,és elrohant,olyan gyorsan,ahogyan csak bírt.Ekkor hangokat hallott.Lassított,majd elindult a hang irányába.
Hirtelen megállt,és fülelni kezdett.A hang elfojtott sírás volt egy fa közelében.Gina odavilágított,és megdermedt.
Julie sírt a fa tövében.

Amikor észrevette Ginát,gyorsan letörölte a könnyeit.
-Miért sírsz?-kérdezte Gina.-Mi a baj?

-Ó,nincs semmi..-felelte Julie remegő hangon.
-na,ne mondd!
-Látom,téged nem lehet átvágni.
-A vak is látja,hogy baj van!Lehet,hogy nem tartozik rám.De azért biztos jó lenne elmondani valakinek,hogy mi a problémád.Megkönnyebbülnél,nem?
-De...ez nem olyan egyszerű...-Julie arcán újabb könnyek gördültek végig.
Gina várt egy darabig,aztán letett arról,hogy Julie elmondja neki a problémáját.Megfordult,és már indult volna..
-Matt.-szólalt meg Julie.
Gina csodálkozva visszafordult.
-Tessék?
-Matt-tel kapcsolatban van problémám.
-Az a bajod,hogy mindig piszkál?
-Nem!Szóval,az is.Tudod...a buszon,amikor elaludtam...vele álmodtam,és...
Julie elhallgatott.
-Mi volt az álomban?-érdeklődött Gina.
-Majdnem megcsókolt...-felelte Julie.
Egy darabig csönd volt,aztán Gina megszólalt:
-Szerelmes vagy belé?
-Dehogy!Gyűlölöm!-sírta Julie.
Gina ránézett.
-Nem is igaz!Belezúgtál!
-Talán.
-Biztos.
-De a másik felem gyűlöli őt!
-Mi?
-Gina,te ezt nem érted.Bár én sem értem igazán.Na jó,elég a lelkizésből.Gyere,menjünk!
Gina örült,hogy nem kell egyedül folytatnia az utat.Szótlanul sétáltak.Gina épp azon gondolkodott,amit Julie mesélt neki...
-Gina,vigyázz,ott egy gödör!Bele ne ess!
-Á,kösz,hogy szóltál!Észre sem vettem.
Gina kikerülte a gödröt,és már ment volna tovább,amikor,visszafordult,és homlokráncolva lehajolt.
-Ez a gödör...-elemlámpájával belevilágított.-...meglepően mély!
-Te is arra gondolsz,amire én?-nézett rá Julie.
Gina visszanézett rá.Aztán egy perc alatt döntött és cselekedett:beugrott.
Julie utána.
Egy,a föld alatt kialakított helyen találták magukat,amely leginkább...
-Mi a szösz?!-nézett körül Julie-Ez olyan,mint egy lakás!Csak épp föld alatt.
A helyiség fáklyákkal volt megvilágítva.
Gina tett egy lépést.Ekkor azonban legalább egy tucat démon ugrott elő.A lányok nagyon nehezen végeztek velük.
-Gina,ez így nem lesz jó.-csóválta a fejét Julie.-Tudod,mit?Én elmegyek a többiekért.Bírni fogod egyedül?Itt már nagyon veszélyes a játszma!Kevés az időnk.
-De...-Gina legszívesebben kimondta volna,hogy ne hagyja őt egyedül;elmondta volna,hogy ő még fél;hogy úgy érzi,még nem érett meg a harcra.
De ahogy körbenézett,eszébe jutott,miért van itt.Tudta,hogy van itt valaki,aki rá vár,aki bízik benne.
-Igazad van.-felelte végül.-Mostantól kemény küzdelem vár ránk.-megfordult,és Julie-ra nézett.-Nem tudtam,hogy ennyire veszélyes T-harcosnak lenni.Életeket mentünk,miközben a miénk is veszélyben van.
-Ezek vagyunk mi.Ez a T-harcosok sorsa.Tudod,hogy hívnak minket másképpen,Gina?
-Hogy?
Julie előrenézett,és így felelt:
Életek az életekért.