Fáj a létem minden mozdulata
Fáj a létem minden pillanata
Sötét gondolatok zúdolnak tomboló lelkemre,
Akár az örvénylő óceán élne bennem
Eme gondolatok kínoznak,bíztatnak a tettre;
Tedd meg,hisz ki sírna érted?
De egy másik hang a lelkem mélyén mást zeng;
Ne tedd,életed még boldogságot rejt
De végül behódolok a kínzó csábitásnak
És megkísérlem felszabadító vágyam
De szerte foszlik,és álmomból felriadok a bús őszi éjszakában.