Ábrándos Viráglány

hogy is képzelhettem,
hogy fontos lehetek
hogy is képzelhettem
a lehetetlent?!

nem vagyok más,
csak egy virág
mellytől megvontak mindent
száradok ....

árnyként suhanok melletted
te észre sem veszel
fényed másfelé szórod
irigykedem ...

levegő nélkül a lét,
csak játék
míg mások pazarolnak,
én fulladozom ...

nekem nem jár a szó
nem jár az ölelés
nem kapok mosolyt
csak, ha kiharcolom ...

belefáradtam a körtáncba
szirmaim fakulnak
könnyem pereg
de tovább várok ...

várok, hátha mégis kisüt a nap
sugara feléleszt
szeretet lop szívembe
táplálkozom ebből ...

egyszer talán ember leszek
valós vágyakkal
teljesíthető álmokkal
de addig maradok az ábrándos viráglány ...