Mikor az életünket árnyék fogja átölelni,mi egymást öleljük majd,hogy átvészeljük.

Mikor a felhők sírni fognak,az ablakon keresztül együtt nézzük majd könnyeiket.

És velük sírunk.

Mikor fény jelenik meg a sötétben,együtt fogunk mosolyogni,és közös erővel jutunk el az alagút végébe.

Mikor mindent elsöprő szél csap az arcunkba,egymás kezét fogva ellenállunk,és nem fogunk a földre zuhanni.

Mikor a lelkünk reszketni kezd,szavak nélkül fogjuk megérteni egymást.

Mikor belefáradunk mindenbe,erőt adunk egymásnak.

Mikor ölelésre szomjazunk,öleléssel nyugtatjuk meg egymás lelkét.

Mikor a világ összeomlik,a mi lelkünk még akkor is egymásba fonódva fog küzdeni,hogy éljünk.

Hogy túléljük.

S mikor a színpadon állunk,mindannyian ugyanazt a felszabadult boldogságot érezzük majd.

Összetartunk.