Félelem.
Ezt érezte Dory,miközben kilépett a szobából,és elindult a hosszú folyosón.Nem mert se jobbra,se balra nézni.
Mintha valaki figyelné őt.
Lassan,bizonytalanul lépkedett.Valójában azt sem tudta,hová tart,és miért hagyta ott a szobáját.Éjszaka volt,de ő nem tudott aludni.
Fájt a teste.És a szíve is.
Megtorpant,körülnézett.Már szinte mindenki aludt.Mégis szorongás kerítette hatalmába.
Sosem érezte magát biztonságban.
Hirtelen megfordult,és elindult visszafelé.Minden lépésnél növekedett benne a félelem,és egyre jobban reszketett...
-Hát te?
Összerezzent,és rémülten hátraugrott.
-Hé,nyugi!-csitította egy srác.Dory látásból ismerte őt,de még sosem beszéltek egymással.
A fiú elindult felé.
-Mit akarsz?!Ne érj hozzám!-hátrált a lány.
-Nyugodj meg!Nem akarlak bántani!-a fiú megállt.Dory szintén-felkészülve arra,hogy bármelyik percben elfusson.

 -Miért nem alszol?-kérdezte a srác.
-Közöd?!-vágott vissza Dory idegesen.
-Miért vagy velem ilyen ellenszenves?csak beszélgetni akartam!
Dory nem válaszolt.
-Hát jó,ha nem,hát nem.-mondta a srác lemondóan,és elfordult.
Dory nézte őt egy darabig.Aztán halkan megszólalt:
-Nem tudok aludni.
A srác visszafordult felé.
-Én sem.-felelte.
Leülta földre,hátát a falnak döntötte.Dory állva maradt.
-Adam vagyok.-mutatkozott be a fiú.-Adam Smith.
-Dorothy Barker.De hívj Dory-nak.
-Rendben.
Egy rövid ideig hallgattak.Aztán a lány is leült a földre,Adam-mel szemben.
-Te is utálsz itt lenni?-törte meg a csendet Adam.
Dory felnézett.
-gyűlölöm ezt a helyet.-felelte izzó hangon.-És az itt lévő embereket is.
Adam hosszasan nézte őt.
-Mit bámulsz így?!-tudakolta Dory kissé ingerülten.
-Te vagy az a lány,akit bántanak a többiek.-szólalt meg Adam.Nem kérdés volt ez.Megállapítás.
Mert látta a lány testén a sebeket,érezte a bizalmatlanságát,érezte benne a fájdalmat és félelmet,látta,hogy sérült a lelke.
Dory nem felelt,de a pillantása mindent elárult.Villogó szemekkel nézett Adamre,mint aki legszívesebben azt mondaná:"Ha sajnálni akarsz,köszönöm,de nem kérek belőle."
Végül a lány felállt,és otthagyta a srácot.A szobájába rohant,s miután becsukta az ajtót,az ágyáraült.Kavarogtak benne az érzések.
"Ki a fene ez a srác?Miért viselkedett ilyen furán?!És mit akar tőlem?"
Nem értette,miért beszélt vele ilyen kedvesen ez a fiú.Hogy lehet,hogy nem kezdett el vele erőszakoskodni,mint a többi srác?
Valami furcsa,ismeretlen érzés kínozta a szívét,mintha bánná,hogy otthagyta Adamet.De ő nem vett tudomást erről a keserű érzésről.
Csak akkor,amikor egy könnycsepp végigfolyt az arcán.

 Gyenge holdfény kúszott be az apró szobába,és árnyékokat festett a falra.
Dory álomba sírta magát.A hátára fordulva aludt,haja szétterült a párnán.
Alvás közben legalább senki sem bántotta a szívét.Gyermeki arca most nem tükrözte a lelkivilágát.De ha valaki mélyan belenézett zöld szemébe,akkor láthatta,hogy tele van fájdalommal.

Adam még sokáig sétált a hosszú folyosón.Dory-ra gondolt,és a vele folytatott beszélgetésre.Rövid volt,ám annál nagyobb nyomot hagyott benne.
Az anyja meghalt,amikor született.Az apját sosem ismerte.Egy darabig a nagyanyjánál élt,de aztán ő meghalt.Gyermekotthonba került.Később ez bezárt,és őt áthozták ide.
Dory-ra azonnal felfigyelt,de nem mert hozzá közelíteni.Látta,hogy a lány teljesen magába fordul,és nagyon zárkózott.Aztán a későbbiekben felfedezte rajta a sok ütésnyomot,és hallotta,milyen durván beszélnek vele.Mindezekből levonta a következtetést:nem lehet jó kapcsolata az itteniekkel...

Mary Williams fáradtan ült le az íróasztalához.Tanárnőként dolgozott,irodalmat tanított a tizedikes diákoknak.
Nehéz nap állt mögötte.
Azon tűnődött,miért nem lehetne minden szebb.
Észrevette ugyanis,hogy az egyik osztályban van egy lány,akit a többiek teljesen levegőnek néznek.Az a lány pedig folyton félrevonul,mintha ott sem volna...
Mary félretette a gondolatait,és elkezdett dolgozatokat javítani.

Jake,egy kamaszfiú a sötét utcákon sétált.
Ritkán volt otthon.Gazdag családban élt,de őt ez nem érdekelte.A szülei nem foglalkoztak vele eleget.Ő pedig olyan magányosnak érezte magát,mintha árva lenne...

Dory felriadt.Alig fél órát aludhatott.
Felkelt,az ablakhoz állr,és kibámult rajta.

Adam ismét nekidőlt a falnak,és a vele szemben lévő kis ablakra nézett.

Mary letette a tollat,és ő is az ablak felé fordult.

Jake megállt,és az égre bámult.

Mind a négy lélek előtt megjelentek a hosszú ruhás nők.

Dory,Adam,Mary és Jake.
Négy élet.
A képzeletbeli kórus most összekötötte a lelküket...

HERVADÓ VIRÁG

kórus:

Itt ez a hely

Megtömve sok árva gyermekkel

Miért van ez így?

Miért zúdult rájuk ennyi kín?

mennyire fáj,

Ha nincs szülő,ki a karjaiba zár

Ha úgy jössz világra,hogy senki sem vár!

Mary:

Lásd,hogy a világ

Hervadó virág

Dory:

Szívembe vág

Adam:

Nem él bennem láng

kórus:

A szívük nehéz,mint a kő

Hideg,mint a jég

Gyűlölettől ég.

Itt ez a hely,

Megtömve sok árva gyemekkel

Miért van ez így?

Miért zúdult rájuk ennyi kín?

Dory:

Átok a Föld

Pokol az élet,csodás maszkot ölt

Néha azt kívánom,nyeljen el a föld!

Mary:

Szülők nélkül az élet mit sem ér

Adam:

Semmit sem ér

A szeretet el sem ér

kórus:

A szívük gyűlölettől ég

Nem értik meg még

Mary:

Hogy el kell fogadniuk mások életét!

kórus:

Itt ez a hely

Megtelve sok sérült lélekkel

Lelkük zokog

Folyton reszket,folyton háborog

Egymás felé irányul a gyűlölet

Mary:

És ez megnehezíti a létüket

Hisz ha nincsen szülő mellette,aki védelmezi

kórus:

Akkor hogyan tanuljanak meg szeretni?

Jake:

Úgy is lehetsz árva,hogy vannak szüleid

tesznek rá,hogy mi az álmod,és mik a terveid

Ha azt hiszed,hogy békés minden család

Tévedsz hát!

együtt mindenki:

Itt a világ

Hervad,mint egy apró kis virág

Átok a lét

Romba döntik egymás életét

Mennyire fáj,

Ha nincs szülő,ki a karjaiba zár

Dory:

És nincs álomvár

Együtt:

Senki sem vár!