Ébredezett a gyermekothon.
Szép lassan mindenki felkelt,megmosakodott,felöltözött,és reggelizni mentek.
Dory is ezzel a szándékkal lépett ki a szobájából.Későn ébredt,meggyorsította hát lépteit.
Ekkor a folyosón feltűnt Lisa,a gyermekotthon nagymenője,és természetesen vele volt a bandája is.
Dory megpróbált elmenni mellettük,és igyekezett nem tudomást venni róluk.Pechére azonban Lisáék tudomást vettek róla.Amikor a lány elhaladt mellettük,megragadták a karját,és olyan erővel rántották vissza,hogy a földre esett.
A lányok kárörvendően vihogtak.
-Na lám csak,itt a pancser tyúk-vigyorgott Lisa.-Hova ilyen sietősen?
-Reggelizni.-morogta Dory,miközben felállt.Ott akarta őket hagyni,de az egyik lány kigáncsolta,így ismét a földön landolt.
-És ha mi nem engedjük?-tette fel a kérdést Lisa.
-Akkor az engedélyetek nélkül megyek!-vágott vissza Dory.Lisa a hajánál fogva felrángatta a földről.
-Az engedélyünk nélkül semmit sem csinálhatsz!-sziszegte,majd visszalökte a földre.-Még levegőt sem vehetsz.És mivel az engedélyünk nélkül lélegzel,megkapod a büntetésedet!-azzal hatalmasat rúgott áldozatába.
Aztán újra és újra.
-Nem mondhatod meg,mit csináljak!-nyöszörögte Dory,és közben azon imádkozott,hogy valaki jöjjön erre...valaki,aki nem áll Lisa oldalán...
-Igen?Fogadjunk?!-Lisa hátrébb lépett,mint aki egy óriási rúgásra készül.
-Miért vagy ilyen velem?!-kérdezte Dory,miközben a szemébe nézett.
-Arra sem kaptál engedélyt,hogy kérdezz!-hangzott a felelet,aminek Lisa egy újabb rúgással adott nyomatékot.
-Kis k*rva.-zihálta.-Nagyon utállak,tudod?
-Miért?-nyögte Dory.Most már meg sem próbált felkelni.
-Csak!Mert!Egy idegesítő liba vagy,és nincs helyed itt!Fogd mát fel!

ITT NINCS HELYED

Lisa:Itt nincs helyed
Ideje,hogy észrevedd
Mindenki számára kolonc vagy!
Kérdezed,
miért bánunk így veled?
Vedd már észre magad!

Dory:Miért kell engem bántani?
Miért nem lehet mellettem elmenni?!
Lisa:Ne merj tőlem kérdezni!

Lisa bandája:Senkinek sem kellesz
Senkinek sem kelesz!
Nincs miért élned
Itt nincs helyed! (2x)

Dory:Nincs vétkem,amivel vétkeztem ellened!
Lisa:Soroljam?Lélegzel és dobog a szíved...
Dory:Miért nem hagysz békén engem?!
Lisa:Ne merj így beszélni velem!

Lisa bandája:Senkinek sem kellesz!
Senkinek sem kellesz!
Nincs miért élned
Itt nincs helyed! (2x)

Dory:Ha legalább megmondanád,hogy..
Lisa:Po.fa be!Mi értelme élned?Mert szerintem semmi!

Lisa otthagyta őt és elment,a bandája követte.
Dory lassan felállt,nekidőlt a falnak,és maga elé bámult.Egy mondat visszhangot vert a fejében:
Mi értelme élned?!
Tényleg...mi értelme élnie?Miért nem végzett még magával?
Hiszen nincsenek szülei.Nincsenek barátai.Verik.Erőszakoskodnak vele.
Mégis úgy érezte,valami életben tartja.
De mi?

 Lágy szellő játszadozott Dory hajával,ahogy a lány az udvaron sétált.
Körülnézett.Megsárgult falevelek lepték el a betont,és a felhők lustán vonultak végig az égen.
-\"Miért élek?-kérdezte magától Dory.-Akárhányszor gondolom végig,nem találok semmi pozitív dolgot az életemben.Elég lenne egy vágás,és...és mégis,miért érzem úgy,hogy valami a világon tart?\"
Rajta kívül senki sem volt az udvaron.
Leült a földre.Kezébe vett egy falevelet,és szórakozottan tépkedni kezdte.
-\"Mibe kapaszkodom?-folytatta a gondolatmenetet.-Ahogy bámulom a nagyvilágot,semmi sem tölt el boldog,jóleső érzéssel.Akkor meg miért?\"
Elengedte a falevél maradványait.
Már alig volt életkedve.
De úgy érezte,mintha valaki vissza rántaná őt a halálból.
Körbenézett,mint aki arra számít,hogy meglátja azt a valakit.
De nem látta meg.
Egyedül volt.

SODRÓDOM AZ ÉLETTEL

Itt vagyok most egymagam,szívem olvadt jég
Falevél táncol a szellővel és felhős az ég.
Nézem a világot,ami engem körbevesz
Az emberek közül egy vagyok,de a magány tönkretesz.

Keresném az értelmét,hogy miértélek még
De nem kaptam rá választ,és messze van az ég
Vártam a társamat,de nincs aki átölel
Kérdezem hát:mit érek egy sérült lélekkel?

És csak sodródom az élettel.

Nincs már menekvés,sodródom tovább
Nem látom az életnek a szebbik oldalát
Úgy élem az életet,hogy semmi sem boldogít
Ha földre löknek és bántanak,senki sem segít.

Senki sincs,aki meggyógyít.

Mondd meg,mit érek egy sebzett lélekkel?
sodródom az élettel.

Adam messziről figyelte a gondolítíiba merülő lányt.
Dory felnézett,mert érezte a tekintetét.Találkozott a pillantásuk.Adam elindult felé.A lány felállt a földről,de nem szaladt el.
A srác odaért hozzá,és megállt előtte.
-Szia.-köszönt halkan.
-Szia.
Pár másodpercig hallgattak.
-Nem jössz egyet sétálni?-kérdezte Adam.
Dory habozott.
-Nem muszáj.-tette hozzá a fiú.
-Hát jó,menjünk.-vont vállat Dory.
Elindultak a leveleket taposva.Egy szót sem váltottak,és ez így volt jó.Adam tudta,hogy most nincs szükség szavakra.Nem zavarta őket a hallgatás,csak élvezték egymás jelenlétét.
Igen,Dory is élvezte.Megdöbbent azon,hogy milyen jól érzi most magát.Valami furcsa,megnyugtató érzés öntötte el a szívét.Legnagyobb örömére senki nem jött velük szembe.Nem akarta,hogy bárki megzavarja ezeket a meghitt pillanatokat.
Végül Adam az órájára nézett.
-Lassan ebédidő lesz.Vissza kéne mennünk.
Dory bólintott.
bementek az épületbe,ahol a lány Adam-hez fordult.
-Én most kihagyom az ebédet.Nem vagyok éhes.
Tényleg nem kívánta az ételt.Pedig reggelit sem evett.
Adam nem ajánlotta fel,hogy visszakíséri őt a szobájához,vagy hogy vele marad.Érezte,hogy Dory most egyedül akar lenni.
-Rendben.-mondta.
Óráknak tűnő másodpercekig néztek egymás szemébe.
Aztán Dory megfordult,és elment.
Adam sokáig bámult utána.

A szobájának ajtajánál Dory megállt.
-Mi volt ez az egész?-motyogta.
Ebben az egy kérdésben Adam viselkedését és a szívébe költöző jóleső érzést foglalta össze.