Lisa egykedvűen kanalazta a levest,amit ebédre kaptak.
Rosszlány volt,igen.De hát kitől tanulhatta volna meg a jót?
A szülei alkoholisták voltak.Folyton leitták magukat,aztán részegen egymással üvöltöztek,összeverekedtek,repültek a vázák,a poharak-mindez a kislány szeme láttára.Végül Lisát elvették a szülőktől.Az akkor 8 éves kislány ugyanis magatartási problémákkal küszködött,állandó vendég volt az iskola-pszichológusnál,aki végül kiszedte belőle,mi a baj.
Így került a gyermekotthonba.
Dory-ban egy szép lányt látott,majd az iskolában,fogalmazásoknál azt is észrevette,hogy tehetséges.Gyűlölte őt ezért,és elhatározta,hogy tönkreteszi.
Minden agresszivitását,minden dühét rá zúdította.

Adam alig evett valamit.Nem tudta kiverni Dory-t a fejéből.
Szívesen vele maradt volna,de nem akart elrontani semmit.Neki az is elég volt,hogy sétálhattak,még akkor is,ha egy szót sem váltottak közben.
Különlegesnek találta a lányt.Őszintén remélte,hogy egyszer sikerül elnyernie a bizalmát,és barátok lehetnek.
Vagy akár több mint barátok...

 Ebédidő után Dory nem mert kijönni a szobájából.Félt,hogy Lisáék megint elkapják.
Az ágyán ült,és egészen kicsire összehúzta magát.
Később kopogtattak az ajtaján.A lány reszketni kezdett.Mi van,ha Lisáék azok?
De...de lehet,hogy Adam jött el hozzá...
Felállt,és lassan,bizonytalanul elindult az ajtó felé.Ismét kopogtak.Mély levegőt vett,és kinyitotta az ajtót.
De nem Adam volt.
Nem is Lisa.
Hanem Jack.Az a srác,aki egyszer már megerőszakolta őt.
-Csakhogy kinyitottad végre!-mondta,és elindult volna befelé.Dory rá akarta csapni az ajtót,de Jack erőteljesen betaszította.Miután bejutott,becsukta az ajtót.
-Na mi van,kislány?-kérdezte megtévesztően kedves hangon.-Talán nem örülsz nekem?
-Hagyj békén!-kiabálta Dory,és hátrálni kezdett.
Jack kinyúlt érte,és magához rántotta.
-Engedj el!!-tiltakozott Dory.
-Po.fa be!Ne üvöltözz!-szólt rá jack,és csókolni kezdte a lányt.Dory addig kapálózott,amíg végül erősen megkarmolta Jack-et,aki erre felkiáltott,és elengedte őt.A lány ezt kihasználva ki akart rohanni,de a srác elkapta,és a földre lökte.
-Te szemét r*banc!-sziszegte,és belerúgott a lányba.
Dory sikítani kezdett.Jack letérdelt mellé,és lekevert neki egy hatalmas pofont.
-Ku.ss legyen!-parancsolta.Elkezdte letépni róla a ruhát.
-Ne!Hagyjál!-Dory próbálta védeni magát,forgolódott és hadonászott,hogy kiszabaduljon.
Jack újra megütötte,de most ököllel.A lány szája vérezni kezdett,könnyei leperegtek az arcán.
-Kérlek!Könyörgöm!-sírva esedezett Jack-nek.A felsőteste már meztelen volt,és a srác simogatni kezdte a mellét.
-Gyönyörű tested van.-duruzsolta,ügyet sem vetve Dory könyörgésére.A lány már zokogott.
Jack keze lejjebb csúszott,és azon fáradozott,hogy levegye Dory-ról a többi ruhadarabot.
Ám ekkor kivágódott az ajtó.
-Mégis mit képzelsz magadról,te ro.hadék?!-üvöltötte valaki,és leráncigálta Dory-ról Jack-et.
Adam volt az.
Jack szikrázó szemekkel mérte őt végig.
-Semmi közöd hozzá!-felelte.-Húzz el innen,hadd fejezzem be,amit elkezdtem!
Adam válaszul egy jókorát behúzott neki.Jack felkiáltott,és nekiesett a falnak.
Adam dühösen lépett elé.Szét tudta volna tépni Jack-et.
Dory még mindig sírt.Annyi ereje volt,hogy a mellette heverő pólóját nagy nehezen vissza rángatta reszkető testére.
-Hozzá ne merj többé nyúlni Dory-hoz!-kiabálta Adam.Jack haragosan bámult rá,de egy szót sem szólt.
-Most nem vagy nagyfiú,mi?-folytatta Adam.-Egy védtelen lánnyal bezzeg keménykedsz!Takarodj innen,mielőtt megöllek!És meg ne lássalak mégegyszer Dory közelében!
Felráncigálta a födről jack-et,kilökte a szobából,és becsapta az ajtót.
Mélyeket lélegzett,hogy lecsillapodjon.Aztán odament a zokogó lányhoz.Leült mellé,a karjaiba vette őt,és szorosan átölelte.
Dory kapkodva vette a levegőt,vadul remegett,szinte önkívületi állapotban zokogott.Egy szót sem bírt kinyögni,gondolkodni sem tudott,fel sem fogta,hogy Adam a karjaiban tartja.
-Cssss.....Dory,nyugodj meg...már nincs itt.-csitította Adam:A lány nem bírt lenyugodni,egyre csak sírt.Aztán hirtelen elhallgatott.Adam lebámult rá.Dory elájult.
A srác felemelte a földről,befektette az ágyba,és gondosan betakarta.Leült mellé egy székre,és a kezébe temette az arcát.
Őt is sokkolta ez az egész.Megpróbált gondolkodni.
Itt kell maradnia Dory-val...

 A nap már lemenőben volt.
Adam az ablaknál állt,és szórakozottan bámult ki rajta.Gyönyörű volt az ég,de ő nem látta.Csak a lelki szeme működött.Látta maga előtt a zokogó,reszkető Dory-t a földön fekve,ahogy kicsire összehúzza magát.Nem tudta kiverni a fejéből ezt a képet.
-Köszönöm.-hallotta a háta mögül.
Gyorsan megfordult.Észre sem vette,hogy Dory időközben magához tért.A lány arcán még mindig látszottak a könnycseppek nyomai,és végtelenül szomorú fény csillant a szemében.A haja kócosan omlott a vállára.
Gyönyörű volt.
Adam leült mellé.
-Máskor is segítek.Nem fogom hagyni,hogy bántsanak.
-Jack-nek van egy csomó haverja.-motyogta Dory erőtlenül.-El fognak téged kapni.
-Nem érdekelnek.Amúgy jó futó vagyok-mosolygott Adam.
Halvány mosoly ragyogott fel Dory arcán.
-Akkor megnyugodtam.
-Rendben.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze,nyugodtan.
Dory mélyen belenézett a szemébe.
-Miért vagy velem ilyen?
-Milyen?!-Adam-et meglepte a kérdés.
-Hát ilyen...kedves.
-Mert szimpatikus vagy.
-Nem azért,mert sajnálsz?
Adam hosszasan nézte őt.
-Nem sajnálatból vagyok veled.-felelte komolyan.
Dory fürkésző pillantással bámult rá.
-Tényleg nem?
-Tényleg nem.
Hallgattak egy darabig.Aztán Adam közelebb hajolt hozzá.
-Mesélj magadról.Szeretnélek megismerni.
Dory vállat vont.
-Mit meséljek?
-Bármit.
-Kérdezz.
-Hát jó.Hány éves vagy?
-Tizenhat.
-Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
-Elbújni a többiek elől.-felelte ironikusan Dory.
Adam felsóhajtott.Úgy érezte,csak egy törékeny szál van köztük,amit egyetlen rossz szó képes elszakítani.Barátkozni akart Dory-val,és tudta,hogy nehéz dolga lesz.
A lány látta Adam arckifejezését.Halkan megszólalt:
-Általában olvasással töltöm el az időt,de néha verseket is írok.
Adam felnézett.
-Komolyan?
Dory bólintott.Aztán a falon lévő órára nézett.
-Vacsoraidő van.
-Szeretnél már megszabadulni tőlem?-csipkelődöttt Adam.
-Dehogy is!Csak nem akarom,hogy miattam éhezz.
-Te nem akarsz enni?
-Nem szeretnék kimenni.
-Mikor ettél utoljára?
-Tegnap este.
-Ma még nem is ettél?!-rökönyödött meg Adam.
Dory megrázta a fejét.
-Nem kívánom az ételt.-mondta.
-Talán mégsem kéne elmennem...akkor egyedül maradsz.-tűnődött Adam.
-Nem őrködhetsz itt örökké.
-Vacsora után visszajövök.
-De ha nem akarsz,nem muszáj...
-Szeretnék beszélgetni veled.-szögezte le Adam.
Dory elmosolyodott,s ez a mosoly még akkor sem hervadt le az arcáról,amikor Adam kiment vacsorázni.

FÉNY A SÖTÉTBEN

Dory:

A távoli sötét égen látok egy csillagot

Apró kis csillagot

Halványan ragyog

Vártam,hogy eljöjjön egy érző lelki társ

Itt van,így minden más

Olyan mint egy látomás.

R,Talán lesz egy új világom

Ahol boldogabb leszek

Egyszer eljön majd areggel

Mikor vígan ébredek

Eltűnnek a felhők

Jóra fordul az életem

Végre megtalálom,merre van

A fény a sötétben!

Újra van remény,hogy kijussak a sötétből

Jót várok az élettől

Szárnyaljak a szépektől

Ha ébred egy új jelen,a múlt már messze jár

Talán szebb jövő vár

Boldog leszek már!

R.,Talán lesz egy új világom

Ahol boldogabb leszek

Egyszer eljön majd areggel

Mikor vígan ébredek

Eltűnnek a felhők

Jóra fordul az életem

Végre megtalálom,merre van

A fény a sötétben!

 Amikor Adam visszatért,néhány szendvicset tartott a kezében.
-Tessék.-nyújtotta Dory felé.
-Ezt mind meg kell ennem?!-döbbent meg a lány.
-Igen.Kötelező.Muszáj enned valamit.
Dory könyörgő pillantással nézett Adam-re,de a srác hajthatatlan volt.Így hát elvette tőle a szendvicseket,és falatozni kezdett.
Adam helyet foglalt,és szótlanul figyelte őt.A lány hamar megevett mindent.
-Látod,milyen éhes voltál?-jegyezte meg Adam.
-Oké,igazad van.-nevetett Dory,hosszú idők óta először.
Lesöpörte a morzsákat,aztán Adam-hez fordult.
-Most te mesélj magadról.-kérte.
Adam mosolyogva kihúzta magát.
-Hol is kezdjem?17 éves vagyok.És a kedvenc időtöltésem:beszélgetni veled.
Dory felvonta a szemöldökét.
-Igen?!
Adam komolyan bólogatott,mire a lány elmosolyodott.
-Jó veled beszélgetni.Jól érzem magam.-jelentette ki,Adam legnagyobb örömére.
Ezután sokáig beszélgettek.Minden kisebb-nagyobb témán átrágták magukat,ami épp szóba jött.
Késő este volt,amikor Dory végül ásított egy hatalmasat,és nyújtózkodott.
-Zavarna,ha én most aludnék?-tette fel a kérdést.
-Zavarna,ha itt maradnék,és megvárnám,míg elalszol?-kérdezett vissza Adam.
-Nem zavarna.-mosolygott Dory.
Elfeküdt az ágyban,és magára húzta a takarót.
-Jó éjt.-motyogta.
-Jó éjt.
Dory-t hamar elnyomta az álom.Adam csak ült,és nézte őt.
Egyre jobban megszerette a lányt.Nézte,ahogy összekuporodva alszik.Kicsi volt,gyermeki,védtelen és gyönyörű.
Adam felsóhajtott.
"Jaj,Dory...bárcsak hozzám bújnál!Magamhoz szeretnélek ölelni.Meg akarlak csókolni.Védelmezni akarlak a sok rossztól.Ugye egyszer,majd egyszer valóra válhat mindez?Kérlek,mondd,hogy igen..."

ÁLMODJ MÉG

Adam:

Aludj szépen,királylány
Eltűnt minden árny
Álmodj csöndes réteket
Hová repít egy szárny.

Hegyek,völgyek rád várnak
És téged hallgatnak.
A Nap,a hold és a csillagok...
Mind érted ragyog.

R., Álmodj ragyogó napmosolyt
Úgy jó,ha látod.
Kiszáradnak a könnyfolyók
Ha elrepít az álmod
Egy helyre,hol az élet oly jó,és szép.

Álmodj szépet,álmodj még
Tiéd a Föld és az ég
Álomvilág vár most rád
Kitárja kapuját.

Egy hosszú,bántó vihar után
Ragyog a szivárvány
Énekel neked egy kis madár
Mindez neked jár.

R., Álmodj ragyogó napmosolyt
Úgy jó,ha látod.
Kiszáradnak a könnyfolyók
Ha elrepít az álmod
Egy helyre,hol az élet oly jó,és szép.

Új élet vár
Már nem sodor az ár
Tiéd a boldogság
Az örök vidámság
És én vigyázok rád
Örökké és még tovább.

R., Álmodj ragyogó napmosolyt
Úgy jó,ha látod.
Kiszáradnak a könnyfolyók
Ha elrepít az álmod
Egy helyre,hol az élet oly jó,és szép.

 Amikor hajnalban Dory felriadt?Adam már nem volt mellette.A lány a hátára fordult,és visszajátszotta magában a sráccal töltött délutánt.Az egész olyan volt,mint egy álom.
Dory melegséget érzett a szívében,amikor Adam mosolyára,kedves szavaira,csillogó szemére gondolt.S amikor rádöbbent,hogy hiányzik neki a fiú,bevallotta magának,amit már nem tudott letagadni.
Kezdett beleszeretni.