A csengő megszólalt.Végre kicsöngettek az utolsó óráról.
Dory szedelőzködni kezdett.Már minden osztálytársa kiment,és indult volna ő is.
-Dory,légy szíves gyere ide.-hívta magához Mary.
A lány döbbenten fordult felé.El nem tudta képzelni,mit akarhat tőle az irodalom tanárnő.
Odasétált a tanári asztalhoz,megállt,és kérdőn ránézett.
Mary becsukta az osztálynaplót,és Dory-ra függesztette a tekintetét.
-Nagyon tetszenek a fogalmazásaid.-kezdte.-Igazán tehetségesnek tartalak.
-Köszönöm.-motyogta Dory.
-Nem gondolkodtál azon,hogy esetleg ezt a pályát kéne választanod?
-Hát nem is tudom...
-Gondold meg.-zárta le a rövid beszélgetést Mary.
Dory megfordult,és gyors léptekkel kiment.
-"Hogy ÉN írói pályára lépjek?!"-ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejében.
Azonban minden gondolat kihullott a fejéből,amikor kilépett az iskola kapuján.
-Adam?!
A srác ott várakozott a suli előtt.Amikor észrevette Dory-t,szája rögtön széles mosolyra húzódott,és elindult felé.
A lány szíve hevesen dobogni kezdett.Legszívesebben boldogan rohant volna hozzá,hogy a nyakába boruljon,de inkább fékezte magát.
-Hát te?-kérdezte,amikor Adam odaért hozzá.
-Én is ide járok.-mosolygott a srác.
-De már szinte mindenki elment!
-Téged vártalak.
Dory boldog mosollyal ajándékozta meg a fiút.
-Miért nem akkor jöttél ki,amikor a többiek?-tette fel a kérdést Adam,miközben elindultak.
-Elkapott a magyar tanárnő,és közölte,hogy az írói pályát kéne választanom.-mesélte Dory.
-Komoly?Na most már tényleg érdekelnek a verseid!
-Ugyan,tök bénák!
-Majd én eldöntöm,azok-e.
-Ennyire értesz hozzá?
-Hogyne!Én vagyok a legjobb kritikus a világon!Ja,meg a legszerényebb.
Mindketten felnevettek.
-Mellesleg ezt leszámítva milyen napod volt?-érdeklődött Adam.
-Unalmas.És neked?
-Jaj,rémes!Ma pont engem feleltettek töriből.Persze egyest kaptam,hiszen egy betűt sem tanultam rá.
-Nem kellett volna velem maradnod.
-Á,amúgy sem tanultam volna.-vont vállat Adam.
-Nem vagy valami szorgalmas diák.-mosolygott Dory.
-Hát nem.
-Én sem.
-Akkor legalább nem vagyok egyedül.-nevetett rá Adam.
Egy darabig hallgattak.Aztán Adam megtorpant.
-Mi baj?-nézett rá Dory.
-Nem akarok még visszamenni az otthonba.
-Hát én sem...
-Akkor gyere!
-Mi?Hová?-döbbent meg Dory.
-Csavarogjunk egyet!
-Észre fogják venni,hogy nem mentünk vissza!
-Majd visszamegyünk.-Adam elindult egy másik irányba,majd visszafordult:-Jössz vagy maradsz?
-Őrült vagy.-nevetett Dory,és követte őt.

 Egyre messzebb kerültek a gyermekotthon irányától.
-Vissza fogunk találni?-kérdezte Dory.
-Persze.Én már jártam erre egy csomószor.-felelte Adam.
Nemsokára egy parkba értek.
-Hűha!-ámuldozott Dory,miközben körülnézett.-De szép ez a hely!
-Voltál már itt valaha?-érdeklődött Adam.
-Nem.-ismerte be Dory.-Igazság szerint nem szoktam kimozdulni az otthonból.
-Érdemes lenne ezen változtatnod.Én elég sokat sétálok erre.
Dory pár másodpercig hallgatott,aztán Adam-re nézett,és így szólt:
-Hát...mostantól jöhetnénk együtt.
A srác rámosolygott.
-Jó ötlet.
Leültek egy padra.
-Jó itt lenni.-állapíttta meg Dory.-Olyan,mintha külön világban lennénk,távol a valóságtól.
-Milyen igaz.-tűnődött Adam.-Hm.Ez tetszik.A mi világunk.-nézett Dory-ra.A lány visszanézett rá,aztán elkapta a pillantását,és lehajtotta a fejét.
Adam nem vette le róla a tekintetét.Nagyon megszerette őt.Dory olyan volt,mint egy virág,amely most nyílik ki.Szép lassan.
A lány felemelte a fejét.
-Mit nézel rajtam?-tette fel a kérdést.Adam esküdni mert volna,hogy halvány mosolyt látott átfutni az arcán.
-Ja,semmit,csak...elbambultam.-motyogta zavartan.
Rövid ideig csönd volt,majd Dory felpattant.
-Nem megyünk vissza?-javasolta.
-Tőlem menekülsz?-gonoszkodott Adam.
-Persze,csak is!
-És ha nem engedem,hogy elmenekülj?-állt fel a padról Adam.
-Hát akkor...izé...
-Na?
-...kapj el,ha tudsz!-kiáltotta váratlanul Dory,és futni kezdett.A srác először ledöbbent,aztán "magához tért",és a lány után futott.
Játékos fogócska vette kezdetét.Sokáig kergették egymást,de aztán Adam végre utolárte Dory-t,és megpróbálta lefogni,hogy ne fusson tovább.A lány azonban kapálózni kezdett,emiatt edig elvesztették az egyensúlyukat,és mindketten a földön landoltak.Nehezen tudtak felkelni,mert majd megszakadtak a röhögéstől.
Adam végül felállt,és nyújtotta a kezét Dory felé.A lány megfogta,ám amikor ADam felsegítette,megbotlott,és kis híján elesett.A srác alkapta őt.
Ahogy Dory felnézett rá,az arcuk nagyon közel került egymáshoz.
Megállt az idő.Néztek egymás szemébe,és Adam arra gondolt,milyen jó lenne megcsókolni a lány telt ajkait...de amikor Dory elfordította a fejét,rájött,hogy még nincs itt az ideje.
És képes volt várni.
-Ugye nem ütötted meg magad?-kérdezte,miközben elengedte őt.
-Nem,semmi bajom.-motyogta a lány.
-Akkor jó.Szerintem lassan menjünk vissza.
-Oké.
Útközben egy szót sem szóltak.
Szótlanul mentek az úton,be a gyermekotthonba,végig a folyosón,egészen Dory szobájáig.
Ott Adam a lány felé fordult.
-Hát akkor...holnap találkozunk.
-Aha.Adam...
-Igen?
-Köszönöm.
Ezt az egy szót olyan aranyosan,ártatlanul mondta,mint egy ovis gyermek,akit elvittek a vidámparkba.
Adam belenézett a szemébe.Aztán gondolkodás nélkül kinyújtotta a kezét,magához húzta a lányt,és szorosan átölelte.
Egy pillanatra átfutott az agyán,hogy ezt talán nem kellett volna.Dory azonban odabújt hozzá,és ekkor megnyugodott.
A lány szíve boldogan dobogott.Úgy érezte,biztonságban van.
Sokáig így maradtak.Aztán a srác lassan elengedte a lányt.
Dory rámosolygott,majd megfordult,és bement a szobájába.

 Mary egy újabb fárasztó napot tudhatott maga mögött.
Nagyot sóhajtva ült le az íróasztalához,majd táskájából elővett néhány lapot.Aznap az egyik osztállyal fogalazást iratott,ezzel a témával:Mi az álmod,mit szeretnél elérni?
Ezeket kezdte el most olvasgatni.Nemegyszer rosszallóan csóvált a fejét,hiszen a fiúk az egészet elbohóckodták.A lányoknál talált néhány egész jó fogalmazást.Aztán...

"Az az álmom,hogy megtaláljam a lelki nyugalmat.Barátokat szeretnék találni,vagy legalább egy valakit,aki szavak nélkül megért,és kitart mellettem.Mert ha egy ember velem van,akkor már az sem érdekel,ha ellenem fordul mindenki más."

És a név:Dorothy Barker.

Ennyi volt az egész.Három mondat.És Mary úgy érezte,ez a három mondat többet mond,mint másfél oldalnyi ömlengés.
Fogta a papírt,és betette egy mappába.
Dory többi fogalmazása mellé.