-A mai történelem óra elmarad!-jelentette be az osztályfőnök.
A diákok éljenezni kezdtek,leszámítva Dory-t,aki csöndben üldögélt.Őt aztán ez az egész hidegen hagyta.Neki mindegy volt,hol tölti ezt a 45 percet-elmenni nem lehetett,hiszen még hátravolt 3 óra.
-Szóval lesz egy lyukas órátok.-folytatta az osztályfőnök.Dory alig észrevehetően vállat vont.
-"Na és?"-gondolta.
*

Nemsokára kicsengettek az osztályfőnöki óráról.Dory felállt,és komótosan kisétált a teremből.
Céltalanul,lassan bolyongott a folyosón.Adam járt a fejében.Vajon most milyen órája van?Elképzelte,ahogy a srác egy padban ül,és figyelmesen hallgatja a tanárt...vagy lehet,hogy unja az órát,és épp a füzetébe firkál,esetleg levelezik valakivel...
"Vagy...vagy lehet,hogy ő is rám gondol?"
"-Á,ugyan,ez hü.lyeség.-hessegette el a gondolatot Dory.-Vagy mégsem az?..."
Elmélkedéséből a csengetés hangja zökkentette ki.
Becsengettek.Az ő osztályának most következett volna a történelem,de ez ugyebár elmaradt.Dory épp azon kezdett el tűnődni,hogy mivel töltse el az órát,amikor szembe jött vele Mary.
-Jó napot tanárnő.-köszönt neki a lány.
-Szervusz,Dory.-Mary megállt.-Neked most nem órán kéne lenned?
-Elmaradt a történelem.
-Á,értem.Véletlenül nekem is lyukas órám van.Nincs kedved bejönni a dolgozószobámba?
Dory habozott,aztán belement.Úgysem volt ötlete,mit csináljon.
Bementek a szobába.
-Foglalj helyet.-mutatott egy székre Mary,miközben becsukta az ajtót.
-Nem is tudtam,hogy magának külön szobája van.-nézett körül Dory.
-Nem csak az enyém.Más tanárok is használják.Csak jobban szeretem úgy mondani,hogy "az én dolgozószobám".-mosolygott Mary.
Dory nem mosolygottnem értette,miért hívta be őt ide a tanárnő.Ezt őszintén meg is kérdezte tőle.
-Nos,gondoltam,beszélgethetnénk.Odahívott egy széket a lány mellé,és leült.-Mesélj magadról.
-Nem szeretek magamról mesélni.
-És miért nem?
Dory nem válaszolt.Mary témát váltott.
-Egyszer már mondtam,hogy nagyon tetszenek a fogalmazásaid.Ez most is így van.
-Köszönöm.
-Tudod,hogy gyűjtöm őket?
Dory felnézett.
-Komolyan?
-Komolyan.
Egy pillanatra mintha felragyogott volna a lány arca.De aztán lehajtotta a fejét.
Mary előrehajolt.
-Nagyon zárkózott vagy,Dory.Valami baj van?
Dory felemelte a fejét,de hallgatott.
-Nem akarod elmondani?-puhatolózott Mary.
-nem tudom.Nem.Abból is csak baj lesz...
-Miért lenne baj?
-Mert bántani fognak.
-Dory?!Kik?-Mary döbbenten nézett rá.
-Sokan.-a lány szemében fájdalmas fény csillant.-Kérem,ne faggasson!Nem akarok balhét!
-nem lesz!Én csak segíteni szeretnék!
Dory elfordult,jelezve,hogy nem kíván beszélni a problémájáról.
Mary úgy döntött,jobb lesz,ha most nem nyaggatja a lányt ezzel.Néhány percig csönd volt.
-Tudod,mit csinálok,ha már összecsapnak a fejem fölött a hullámok?-szólalt meg Mary.
-Mit?
-Először is jól kikáromkodom magam.
Dory halvány mosollyal reagált.
-Aztán...-folytatta a tanárnő-Lehunyom a szemem,és elképzelem,milyen lenne a világ,ha...és álmodozom.Kikapcsolok az álomvilágomban.Eltöltök ott néhány percet,maximum fél órát.És amikor visszatérek a valóságba,mindent könnyebbnek látok.
-Nekem nincs álomvilágom.
-Véleményem szerint mindenkinek van.Csak nem mindenki találja meg.Hiba folyton álomvilágban élni,de ha néhányszor álmodozunk egy kicsit,az még nem nagy baj.
Dory kezdett érdeklődőbb lenni.
-Nem tudom,merre van az én világom.-mondta.
-Nem nehéz megtalálni.Gondolj csak bele,mi az,amit szeretsz?Mi az,ami örömet okoz?
-Hát...szeretem a verseket.Nincs kedvenc költőm,minden vers tetszik.És ...szeretek vidám lenni.
-na látod.Vegyél elő egy verses kötetet,kezdd el olvasni,és merülj bele!Minden rossz gondolat ki fog hullani a fejedből.Ott leszel a te világodban.
Mary a polcokhoz lépett,és az egyikről leemelt egy vaskos kötetet.
-Ebben gyönyörű versek vannak.Tessék.-nyújtotta Dory felé,aki elvette tőle.
-Mikorra hozzam vissza?-kérdezte.
-A tiéd.Neked adom.Ez az éb könyvem volt,de már kívülről fújom az egészet.-mosolygott.
A lány szeme elkerekedett.
-De hát...miért adja nekem?
-Mert azt akarom,hogy ezentúl a tiéd legyen.
Dory elmosolyodott.
-Köszönöm szépen,tanárnő.
-Nagyon szívesen.-Mary a lány szemébe nézett.-Keresd meg a világodat,Dory.Azzal mindent könnyebben átvészelsz.
Dory visszanézett rá,és halkan így szólt:
-Azt hiszem,én már megtaláltam.

A TE VILÁGOD

Mary: Nézd,ez téged vár
Neked épült álomvár
Szép,tiszta világ
Rád vár a boldogság.

Együtt: Szép álomvilág
Csupa színes kis virág
Fény és csillogás
Körbeleng mesés varázs.

R.,Egy álom lágyan körbezár
Az élet szép és boldog már
Sok száz és száz új csoda vár
Téged vár!
2x

Mary: Itt jó,senki sem bánt
Semmi rosszat nem élsz át

Együtt: csak jó embernek jár
és itt boldog élet vár.

Dory: Most hívnak az álmaim
Oda,hol nem bánt a kín
Az álomvilágom,
Miről én most álmodom.

R.,Egy álom lágyan körbezár
Az élet szép és boldog már
Sok száz és száz új csoda vár
Téged vár!
2x

Együtt: Álomszép,álomszép élet vár
Minden nap szebbnél szebb álom jár
Bánat és fájdalom nincsen már
Csak csodás álomvár!

R.,Egy álom lágyan körbezár
Az élet szép és boldog már
Sok száz és száz új csoda vár
Téged vár!
2x

 Eltelt egy hónap.
Dory és Adam között egyre szorosabb batárság alakult ki.Minden nap együtt lógtak.Együtt mentek el az iskolába,és együtt jöttek haza.Sokat voltak az udvaron,és időnként elsétáltak a parkba is.
A lányok nem merték bántani Dory-t most,hogy volt valaki mellette.
Jack dühösen méregette Adam-et,valahányszor összefutottak.
Dory félt.Nem attól,hogy újra bántani fogja valaki.
Adam-et féltette.

*

Egyik nap,amikor Dory kijött a suliból,Adam szokás szerint megvárta.De amikor a lány meglátta őt,kis híján felsikoltott.
A srác tele volt sebekkel.
-Úristen!.Dory odarohant hozzá.-Adam,az ég szerelmére,mi történt veled?!
-Semmi.-motyogta Adam.
-Na ne mondd!Jack volt,ugye?A haverjaival!
A fiú először nem felelt.Aztán bólintott.
-Jaj...tudtam,hogy ebből előbb-utóbb baj lesz!nem szabadott volna szóba állnod velem!-Dory nagyon ideges volt.Nem bírta elviselni,hogy Adam-et miatta verték meg.
-Ilyet ne mondj!-kiáltott fel a srác.-Amúgy sem bírtak engem!
-De most meg kifejezetten utálnak téged,és nézd,mit tettek veled!Mindenkire bajd hozok!
-Ez nem így van!
-De igen!-Dory elfutott.Nem nézte,merre megy,csak futott.
Adam utána rohant.Hamar utolérte a lányt,és alkapta a karját,hogy megállítsa.
-Engedj el!-kapálózott Dory.
-Nem!Értsd már meg,nem miattad van!Nem tehetsz semmiről!
-Ha mellettem maradsz,újra megvernek téged!-kiáltotta Dory,miközben potyogtak a könnyei.
-Túlélem!Amúgy nem tudnak érdekelni!Dory,képes lennél elűzni magad mellől emiatt?Szívesebben maradnál egyedül?
-Szerintem te csak sajnálatból vagy velem!-Dory kitépte magát a szorosan markoló kezek közül,és újra futásnak eredt.
Adam tehetetlenül állt.Hogy lehet ez?!Már olyan jól alakult a kapcsolatuk!Ilyen könnyen szétszakadna?
-"Nem,ezt nem hagyom!"gondolta Adam.
Elindult a lány keresésére.
*
Dory sírva ült egy padon.
nagyon fjt a szíve.
"Bántották őt.És ha nem ismerne,ez nem történt volna meg..."
Lépteket hallott.Tudta,ki az.De már nem volt ereje elfutni.
Adam leült mellé.
-Nem sajnálatból vagyok veled.
-Adam,kérlek...a te érdekedben,ne foglalkozz velem!Nézz levegőnek!-kérte Dory erőtlenül.
-Soha!-csattant fel Adam kétségbeesetten.-Ne csináld ezt velem!Én...én ezt nem lem túl!
Zavartnak,tehetetlennek érezte magát.
És nem értette,miért látja egyre homályosabban Dory-t.
A lány ránézett.
-Adam,te...te sírsz?-hebegte.
A srác gyorsan letörölte kicsorduló könnyeit.
-Jézusom....ez is az én hibám.-Dory felállt.
Adam is felugrott.
-ne...ne menj el!-kérlelte.
-Kérlek,hagyj békén!-sírta Dory.
Adam megragadta a lány vállát.Most már nem tudta elnyomni az érzelmeit.Nem akarta őt elveszíteni...
-Tudod,mennyit harcoltam érted?!-fakadt ki.-Tudod,milyen boldog voltam,valahányszor beszélgettünk?Rengeteget vártam rád,tudtam,hogy sokan bántanak,és nem bízol meg holmi jött-mentben,mint én.Emiatt nem közelítettem!De végül mégis barátok lettünk,és ez boldoggá tett!Megverhetnek engem százszor,összedőlhet a világ,akkor is melletted maradok!És nem sajnálatból!
Szavait hosszú csend követte.A nap hatalmas felhők közé bújt,és beborult az ég.
A két fiatal mélyen nézett egymás szemébe.
-Adam...-törte meg a csendet Dory halk,reszkető hangja.
Hűvös szél fújt.Dory egész testében reszketett.
-Fázol?-szólalt meg Adam csendesen.
A lány bólintott,miközben egy percre sem szakadt el a pillantásuk egymástól.
Adam magához húzta őt,átfogta a vállát,és gyengéden,mégis forrón megcsókolta.
Dory azonnal felmelegedett.Ugyanakkor váratlanul érte ez az egész.El akarta tolni a srácot,de a lába a földbe gyökerezett...
Aztán Adam lassan elengedte őt.Dory pár másodpercig kábán nézett rá,aztán lassan elindult visszafelé.
A srác most nem ment utána.Tudta,hogy a lány most egyedül akar lenni.
Zavaros volt minden.És fogalma sem volt,mi jön ezután...