Még soha,egy reggelen sem ébredt fel Dory ilyen szomorúan.Ahogy kinyitotta a szemét,érezte,hogy ez a fájó érzés azonnal a lelkére telepszik.Rögtön,alighogy kilépett az álomtalan,mély alvás védelméből.
A tegnap járt a fejében.Az a csók.Ezerszer visszajátszotta magában a pillanatot,mégis álomszerűnek tűnt.
Nem tudta,hogy most mi lesz ebből.Össze volt zavarodva,és nem akart Adam-mel találkozni...

Egyedül ment az iskolába.Furcsán érezte magát,megszokta,hogy a srác mindig elkíséri.
Az iskolában rémesen telt a nap.Dory nem tudta lekötni magát semmivel.Néha kiment sétálni a folyosóra.Egyik ilyen alkalommal összefutott Adam-mel.A srác tétován megállt,Dory azonban szó nélkül elsietett mellette.Alig bírta visszatartani a könnyeit.De nem akart beszélni vele,amíg nem tisztázta magában a dolgokat...
-Dory,minden rendben?!
A lány lefékezett.
-Ó,igen,tanárnő.-felelte.Mary nem úgy nézett ki,mint aki ezt elhiszi,de végül bólintott,és továbbment.
Dory berohant a lány wc-be.A tükör előtt Lisa állt,és épp a haját igazgatta.Amikor meglátta Dory tükörképét,gonoszul elmosolyodott,és megfordult.
-Nocsak,nocsak!Látom,egyedül vagy.Ide nem tudtad becipelni a testőrödet,azt az Adam-et vagy kit.
-Szállj le rólam!Na és te hol hagytad a drága barátnőidet?!
-Neked ehhez semmi közöd!-Lisa hatalmasat lökött Dory-n.A lány nekiesett a falnak,de nem mutatta ki a fájdalmát,pedig nagyon beverte a hátát.Felegyenesedett,és Lisa szemébe nézett.
-Nem érdekel,mit csinálsz velem!-vágta az arcába.-Ebben a pillanatban az a legkisebb gondom,hogy előled bújkáljak!
-Előlem úgysem tudsz bújkálni!
Dory otthagyta Lisát.Nem fűlött a foga most ehhez.Csak egy emberre tudott gondolni...
 *

Adam szomorúan ült az osztályában.
-"Hát ez van.-gondolta.-Mindent elrontottam."

 3 nap telt el.De ezt Dory 3 évnek érezte.
Egy éjszakán nem bírta tovább.Ahogy magányosan,nehéz szívvel üldögélt a szobájában,mindennél jobban vágyott Adam közelségére,az ölelésére....a csókjára...
Elsírta magát.Nagyon fájt neki,hogy 3 napig nem is köszöntek egymásnak.Tudta,hogy erről ő tehet,hiszen Adam beszélt volna vele,ha nem rohan el tőle.
-Szeretem.-motyogta maga elé.-Szeretem őt.Nagyon...
Most jött el az a pillanat,amikor már végképp nem bírta elviselni Adam hiányát.
Felpattant.nem érdekelte,hogy már elmúlt éjfél.Kiment,és végigrohant a folyosón,melynek a végén magtalálta a srác szobáját.
Csönd volt,mindenki az igazak álmát aludts.Leszámítva Dory-t,aki rendesen fel volt öltözve,ez mutatta,hogy le sem tudja hunyni a szemét.
Vadul verni kezdte az ajtót.nem kellett sokáig folytatnia.Adam hamar kinyitotta.Dory-hoz hasonlóan ő is fel volt öltözve.Amikor meglátta a lányt,szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
-Dory...-hebegte.-Mit keresel itt ilyenkor?
-Gyere velem!
-Most?!De hát hová?
-Gyere!Beszélnünk kell!Méghozzá most azonnal,különben megőrülök!!
Adam becsukta szobájának az ajtaját.
-Hová akarsz menni?
-Ki az udvarra.
-Jó.Menjünk.
Észrevétlenül sikerült kisurranniuk.
Egészen az udvar hátsó részéig mentek,ahol egymás felé fordultak.Sokáig csend volt,szótlanul bámulták egymást.Hideg volt,de nem érezték.
-Bocsáss meg!-szólt hirtelen Dory.
-Én?!-döbbent meg Adam.-De hát nem haragszom!Neked kéne haragudnod,amiért...hát...tudod...
-Azért meg én nem haragszom.-lépett közelebb hozzá Dory.
-Akkor meg miért nem álltál szóba velem?
-Össze voltam zavarodva.Nem tudtam,most mit csináljak.És nem voltam őszinte magamhoz.Azt gondoltam,hogy addig nem találkozhatok veled,amíg nem tisztáztam magamban a dolgokat...-elfordult,és lehajtotta a fejét.-Én olyan hül.ye vagyok...
-Nem vagy az!-tiltakozott Adam.
Szemerkélni kezdett az eső.Hallgattak egy rövid ideig.
Adam maga elé fordította Dory-t.A lány pillantása fátyolos volt,és könnyek csillogtak a szemében.
Az eső egyre inkább rákezdett.A srác magához húzta Dory-t,és nagyon szorosan átölelte.
Összebújtak.
-Kis híján elveszítettelek.-pityergett a lány,miközben egész teste reszketett.
-Soha nem fogsz elveszíteni.Ahhoz túlságosan szeretlek.
-Mit mondtál?-nézett fel Dory.
-Azt,hogy szeretlek.
-Mondd még egyszer!
Adam odahajolt hozzá,és forró csókot lehelt az ajkára.
-Szeretlek.-súgta a fülébe.
-Jaj,Adam...én is szeretlek.
A srác elmosolyodott.
-Tudod,milyen jó érzés ezt hallani?
Dory is mosolygott.
-Igen.-felelte halkan.-Már tudom.
És a fiatalok teste összefonódott a zuhogó esőben.

NE ENGEDJ EL

Adam: Itt vagy hát
Engem ölelsz át
Szebbé teszed az éjszakát.
Szívem várt
lelkem hozzád szállt.
Végre nemcsak álmom lát.

Mondd azt,hogy nem álmodom
Végre más lesz a hajnalom.
Boldogság vigyáz ránk.

R., Ölelj át a lelkeddel
Csókolj meg a szíveddel
Mostantól együtt sodródunk az élettel
Vár minket egy új világ
Hová csak mi lépünk át
Lesz egy boldog életünk
Ez jár nekünk.
Ölelj át a lelkeddel
Csókolj meg a szíveddel
És soha ne engedj el.

Dory: Nem titkolom
Végre vállalom
Azt,hogy hozzád tartozom.
Jól tudom
Te vagy az angyalom
Nincsen többé fájdalom.

Mondd azt,hogy nem álmodom
Végre más lesz a hajnalom.
Boldogság vigyáz ránk.

R., Ölelj át a lelkeddel
Csókolj meg a szíveddel
Mostantól együtt sodródunk az élettel.

együtt: Vár minket egy új világ
Hová csak mi lépünk át
Lesz egy boldog életünk
Ez jár nekünk.
Ölelj át a lelkeddel
Csókolj meg a szíveddel
És soha ne engedj el.

Együtt,együtt megyünk tovább.
Együtt sodródunk tovább.

R., Ölelj át a lelkeddel
Csókolj meg a szíveddel
Mostantól együtt sodródunk az élettel
Vár minket egy új világ
Hová csak mi lépünk át
Lesz egy boldog életünk
Ez jár nekünk.
Ölelj át a lelkeddel
Csókolj meg a szíveddel
És soha ne engedj el!

 Másnap Lisának igencsak rossz volt a kedve.
Alighogy kilépett a szobájából,barátnői azonnal rohantak hozzá.
-Lisa,ma mit csinálunk?Neked mindig jó ötleteid vannak!-kiáltotta Emily.
-Szuper jó ötleteid!-helyeselt Charlotte.
-Hiszen te vagy a király.-fűzte hozzá Kim.
Ilyen mondatokat kántáltak a lányok,mígnem Lisának elege lett.
-Kuss legyen!-mordult rájuk idegesen.-Megfájdul tőletek a fejem!
A barátnői rémülten pislogtak egymásra.Szótlanul tették meg az utat az ebédlő felé.
Miután Lisa megkapta a reggelijét,egy üres asztalhoz vonult.A lányok követték őt,és letelepedtek mellé.Főnöknőjük hamar befalta a maga adagját,aztán teljes lelki nyugalommal elvette Charlotte reggelijét.
-Ezt most nekem adod.-jelentette ki.-Úgyis rádfér egy fogyókúra.-tette hozzá,miközben nekilátott,hogy elfogyassza az ételt.
-Neked viszont gyönyörű alakod van.-hízelgett neki Emily,de Lisa rá sem hederített.
Mikor befejezte a reggelit,felpattant,és kiviharzott az ebédlőből.Útközben ráüvöltött két kissrácra,akik az ajtónál álltak:
-Húzzatok innen!
Stegény srácoknak nem kellett kétszer mondani....
A folyosón egy takarítónő épp felmosta a padlót,mellette egy vödör víz állt.
Lisa épp arrafelé tartott,és ahogy elment a nő mellett,"egészen véletlenül" felrúgta a vizet.
-Nem tudsz vigyázni?!-bosszankdott a takarítónő.-Miért nem nézel az orrod elé?
-blablabla-felelt Lisa,és hátra sem nézett.
Az egyik nevelő látta a jelenetet,és megállította a lányt.
-Nem viselkedhetsz ilyen szemtelenül!Ma igazán elemedben vagy,amint látom.Mi bajod van?
-Törődjön a maga dolgával!-feleselt Lisa,és elsétált,még mielőtt a nevelő válaszolhatott volna.
Őt aztán senki sem állíthatta meg.Élvezte ezt a helyzetet.Nem érdekelte senki és semmi.
Még a felnőtt emberek sem.
Mert kik ők,hogy parancsolgassanak neki?!

SEMMI SEM ÉRDEKEL

Lisa: Lesza.rom,mit hisz rólam a nagyvilág
Nekem úgyis mást jelent a boldogság.
Erős vagyok,nem hagyom,hogy bántsanak
Inkább én bántok másokat.
Aki gyenge lélek,azt úgyis elsöpri a szél.
Nem értem,hogy az ilyen ember mi a francért él?!
Nem hatnak meg a könnyek,indulok tovább
Nem nézek vissza rád.

R., Nem parancsol senki sem
Szabadon élem az életem
Azt csinálok,amit én akarok
Minden percben lázadok!
Nem parancsol senki sem
Szabadon élem az életem
Azt csinálok,amit én akarok
Minden percben lázadok!

 Dory és Adam tett egy rövid sétát az udvaron,aztán bementek a lány szobájába.
Dory becsukta az ajtót.Amikor megfordult,Adam magához húzta őt,és megcsókolta.
-Olyan boldog vagyok...-sóhajtott a lány,miután kibontakozott a srác öleléséből,és leültek az ágyra egymás mellé.
-Hát még én!-mosolygott rá Adam.
Egy darabig csöndben ültek.
Lehetett hallani a kinti zajokat,ahogy a gyerekek üvöltöztek,és tomboltak.Amikor odakint Lisa ideges hangja is felcsattant,Dory ismét sóhajtott,ám ezúttal szomorúan.
-Mi a baj?-nézett rá Adam.
-Csak az,hogy....utálok itt lenni.Sosem tudom magam teljesen átadni a boldogságnak,mert ez a hely vissza ránt.Az összes itt lévő embert gyűlölöm,kivéve persze téged.
Ismét hallgattak egy ideig.Aztán Adam felnézett.
:Akkor...hagyjuk itt ezt a helyet.Örökre.
-Tessék?-bámult rá Dory.
-Szökjünk meg!
-De hát...hova mehetnénk?!
-Az mindegy.A suliban van 1-2 haverom,talán ők segítenek.Én még a híd alá is szívesen mennék veled.És ...szabadok leszünk.
Dory csak nézte őt.
-Te komolyan el akarsz szökni?
-Hát...-Adam elbizonytalanodott.Arra gondolt,talán nem kellett volna felhoznia ezt a témát.Ám ekkor...
-Mikor indulunk?-mosolyodott el hirtelen Dory.
Adam döbbenten nézett rá,majd elnevette magát.
-Ma este jó lesz?
-Nekem jó.-Dory odabújt hozzá.-Te,Adam,felfogtad,mire készülünk?
-Aha...új életünk lesz,amiben nem lesz Lisa,nem lesz gyermekotthon.
-Tudod...lehet,hogy a híd alatt leszünk étlen-szomjan,és néhány nap alatt meghalunk.-a lány belenézett Adam szemébe.-De együtt.Szabadon.
A srác szororsan átfogta őt.
-Igen.Nekem csak ez számít.Szabadon.Veled.