A tizedikes diákokat tanító tanárok bent gyülekeztek az igazgatónőnél, aki komor arccal ült az asztalánál.
- Sajnos rossz hírt kell közölnöm. - kezdte. - Iskolánk egyik tanulója, Adam Smith, tegnap éjjel tragikus körülmények közt életét vesztette.
A szavakat döbbent csend követte. Aztán néhány tanárból feltört egy - egy " Szentséges ég! " , és ehhez hasonló kiáltás, mások csak némán ültek, és zavartan, hitetlenkedve néztek maguk elé- ez utóbbi volt igaz Mary-re is. Tanította Adam- et, bár nem igazán ismerte őt. Felfoghatatlannak tartotta, hogy valaki ilyen fiatalon meghal...
Ezzel nem volt egyedül.
- De hát... hogy történt? - tette fel a kérdést az egyik tanár.
- Az úttesten rohant át, de nem nézhetett körül...és elütötte egy autó.
- Mit keresett éjjel az utcán? - csodálkozott Lucy.
- Az imént telefonált be az egyik szociális gondozó, és ő csak ennyit mondott. Illetve... azt is mondta, hogy egy másik tanulónk, Dorothy Barker...
Mary felkapta a fejét. Az igazgatónő folytatta:
- ...ő nem jön iskolába egy ideig. Sokkos állapotba került, és kórházba szállították.
- Dorothy milyen kapcsolatban állt Adam- mel? - kérdezte Mary.
- Azonkívül, hogy egy intézetben éltek, nem tudok róluk többet mondani. - felelte az igazgatónő.

*

Délután Mary elment a gyermekotthonba, hogy beszéljen az egyik nevelővel. Miután bemutatkozott, így szólt:
- Ma reggel értesültem Adam Smith haláláról. Őszinte részvétem.
A nevelő karikás szemekkel ült vele szemben. Egyike volt azoknak, akik éjjel üldözőbe vették Adam- et és Dory-t.
- Rettenetes volt. - kesergett. - Alig tudom felfogni.
Mary előrehajolt.
- Kérem, mesélje el részletesen, mi történt tegnap éjjel. - kérte.
A nevelő ránézett. Hallgatott egy rövid ideig, majd mélyet sóhajtott, és belevágott.
- Az egész olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még minden rendben volt, aztán hallottam, hogy Lisa kiabál.
- Lisa?
- Bizonyára ismeri.
- Igen, őt is tanítom.
- Azt kiabálta, hogy Dory és Adam megszökik. Felkapcsoltam a villanyt, kinéztem az ablakon. Valóban, ott álltak az udvaron. Mire leértünk oda a többi nevelővel, addigra már átmásztak a kerítésen. Utánuk rohantunk. Nagyon gyorsan futottak!
A nevelő lehajtotta a fejét, és mélyet lélegzett.
- Aztán mi történt? - kérdezte Mary halkan.
- Egy pillanatra leálltak. Majdnem utolértük őket, de megint futni kezdtek. Át akartak rohanni egy úttesten...
A nevelő hangja elcsuklott, és a kezébe temette az arcát.
Mary hallgatott, várt. Aztán amikor a nevelő összeszedte magát, megkérdezte:
- Dory- val mi történt?
- Ő nem sérült meg. Visszahoztuk ide, ám sokkos állapotba került, így végül be kellett szállítani a kórházba.
- Melyik kórházba vitték?
A nevelő megadta Mary- nek a kórház címét, de hozzátette, hogy Dory egyelőre nem fogadhat látogatókat.
Mary elköszönt, és kilépett a folyosóra.
- Várjon! - kiáltott utána a nevelő.
Mary visszafordult.
A nevelő kivett valamit az íróasztal fiókjából, felállt, és odavitte a tanárnőhöz.
- Ezt a verses kötetet feltehetőleg Dory hagyta el.
Mary a kötetre bámult.
- Ó, igen... ezt tőlem kapta. - motyogta.
- Valóban? Hát... vigye be neki, ha bemegy hozzá. Hátha ön már meglátogathatja.
- Rendben.
Amikor Mary kiment, meglátta Lisát. A lány a szobája felé ballagott.
- Lisa, várj! - kiáltotta Mary, és utánaeredt.
Lisa megfordult.
- Mit akar?! - kérdezte vadul.
- Neked milyen kapcsolatod van Dory- val? Úgy értem, hogy tegnap...
- Lesz.arom Dory-t! Az egész csaj egy nagy tévedés, meg sem kellett volna születnie! Gyűlölöm!
Lisa el akart rohanni, de Mary elkapta a karját.
- Csak még egy kérdés. Adam és Dory között milyen kapcsolat volt?
- Ki maga, a Dorothy Barker Rajongói Klub vezetője?! Hát Adam volt a drága szerelme! Adam volt az egyetlen, aki leereszkedett hozzá, és ezért Dory szemében ő volt a nagy Úristen!
Lisa kitépte a karját Mary kezei közül, és elfutott.
Mary megkövülten állt.
- " Most már értem. " - gondolta. - " Adam volt az az ember, akit szeretett, akiben megbízott... Lisa pedig az, aki bántja... és most elhagyta az egyetlen ember, aki védelmezte. Szóval... ő volt Adam."

LIDÉRC VÁR

Mary: Az egyik tanítványom távozott
Az élők sorából.
Én csak most tudtam meg, ki volt ő,
Nem ismertem jól.
Átok! Őrültség!
Hogy lehet ez?!
Egyre sűrűbb lesz a sorscsapás,
Ez egy törékeny lányt egyre inkább tönkretesz.

R., Eltűnt, nincs már,
Újabb lidérc vár.
Túl sok az árnyék
Fáj az élet, ha elhagy az, ki megsegít.

Túl rövid volt az élete
Túl hamar halt meg.
És te itt maradtál egymagad.
Mi lesz így veled?
Rosszabb, mint egy rémálom!
Hogyha sűrűbb lesz a sorscsapás,félek, hagyni fogod,
hogy legyőzzön a fájdalom!

R., Eltűnt, nincs már,
Újabb lidérc vár.
Túl sok az árnyék
Fáj az élet, ha elhagy az, ki megsegít.

/zene/

R., Eltűnt, nincs már,
Újabb lidérc vár.
Túl sok az árnyék
Fáj az élet, ha elhagy az, ki megsegít.

 A kórterem ijesztően üres és hűvös volt.
Dory az ágyban feküdt. Szobatársakat nem kapott.
Üveges tekintettel nézett maga elé. Visszagondolt a tegnap éjjelre.
Adam meghalt. Ő mellette térdelt, zokogott... aztán érezte, hogy felrángatják a földről... a mentősök küzdöttek Adam életéért... hiába...
Ami ezután történt, abból csak néhány képre emlékezett.
Visszavitték a gyermekotthonba, a szobájába... faggatták, kérdezgették... itt elsötétült a kép... aztán Dory csak arra eszmélt, hogy körülötte tárgyak hevernek földhözvágva, őt pedig két nevelő fogja le két oldalról... kivitték, végigvonszolták a folyosón... meglátta Lisát... ölni akart, meg akarta őt tépni... mert miatta volt az egész, miatta... miatta...
- Nem. - suttogta Dory maga elé. - Miattam.
Aztán már csak arra emlékezett, hogy hadonászni, rúgkapálni kezdett... majd ismét elsötétült minden.
És amikor felébredt, itt feküdt.
Váratlanul felült.
- Lisa miatt van. - motyogta - Miatta. Miattam. Miatta... Miattam...
Amikor körülnézett, mintha Adam-et látta volna. Kihajolt felé, lecsúszott az ágyról, és a földre esett. Ebben a pillanatban nyitott be az egyik ápolónő.
- Óvatosan, kislány! - rohant oda hozzá. Felsegítette a reszkető lányt a földről, és leültette az ágy szélére.
- Jól van. Nincs semmi baj. - csitította.
- Nincs.... semmi... baj... ? - ismételte Dory hangtalanul.
Az ápolónő odalépett az éjjeliszekrényhez. Töltött egy pohár vizet, és Dory felé nyújtotta.
- Tessék. Idd meg. - mondta.
A lány megfogta a poharat, és kiejtette a kezéből. A pohár darabokra tört.
- Jaj, mit csináltál! - aggodalmaskodott az ápolónő. - Hozok gyorsan valamit, amivel feltakarítom ezt!
Kiviharzott a kórteremből. Dory lebámult a földre, majd hirtelen lehajolt, és felvette az egyik nagy üvegszilánkot. Gyorsan elrejtette a párnája alá.
Az ápolónő visszajött, feltakarított, aztán befektette Dory-t az ágyba.
- Jobb lesz, ha most pihensz. - duruzsolta.
Dory engedelmesen lehunyta a szemét, és úgy tett, mint aki elaludt. Az ápolónő ott maradt egy darabig, aztán kiment, és halkan becsukta az ajtót.
Dory várt még egy kicsit. Utána felkelt az ágyból, ledobta magáról a kórházi ruhát, és sietve magára kapkodta a saját cuccait.
Ott volt a bal zsebében Jake címe. A jobb zsebébe az üvegszilánkot csúsztatta.
Kinyitotta az ablakot, és lenézett.
Az első emeleten volt. Viszont épp az ablak mellett állt egy hatalmas fa.
Dory felkapaszkodott egy vastag ágra, és lassan lemászott a fáról, vigyázva, hogy ne figyeljenek fel rá.Amikor leért, futni kezdett. Rohant cél nélkül, maga mögött hagyva a kórházat, az utcát...
nem akart Jake- hez menni. nem akart visszamenni az otthonba.
Ő csak Adam- hez akart menni.
Ezért elhatározta: keres egy eldugott helyet, és véget vet annak a nyomorult életnek, ami járt neki.
- " Elég volt ebből a világból. " - gondolta.
Miközben rohant, lepergett előtte a sok rossz emlék: a verések, a sok erőszak, Adam halála... a matektanárnő szidásai.... a szűnni nem akaró fájdalom.
De tudta, hogy valahol Adam rá vár.
-" Hamarosan találkozunk, szerelmem. " - zihálta.

SÍROMON VIRÁG

Dory:

Bántanak,azért,mert világra jöttem

Bántanak,mert még mindig lélegzem

Nem kell már sokáig várniuk

Mert élni így én nem tudok

Sötét gondolatok kínoznak

A rossz érzések bennem tombolnak

Mindig tudtam a lelkem mélyén

Ez lett a sorsom.Csak egyet kérek én:

R.,Legyen a síromon virág

Csak ennyi kell

Ha egyszer vár a túlvilág

Úgy menjek majd el

Hogy valaki gyászoljon engem

Sirasson engem

Ejtsen könnyeket értem!



Gyűlölnek,mert még dobog a szívem

Gyűlölnek,mert létezem

Elegem van abból,hogy szenvedek

Mikor lesz már vége az egésznek?!

Fájó emlékek gyötörnek

Szép lassan tönkretesznek

Alig maradt bennem remény

Ez lett a sorsom.Csak egyet kérek én:

R.,Legyen a síromon virág

Csak ennyi kell

Ha egyszer vár a túlvilág

Úgy menjek majd el

Hogy valaki gyászoljon engem

Sirasson engem

Ejtsen könnyeket értem!

Csak egy ember legyen,aki sírni fog

Amikor én majd meghalok

R.,Legyen a síromon virág

Csak ennyi kell

Ha egyszer vár a túlvilág

Úgy menjek majd el

Hogy valaki gyászoljon engem

Sirasson engem

Ejtsen könnyeket értem!