Dory addig futott, amíg végül egy eldugott mellékutcában találta magát.
Úgy érezte, nem tud tovább várni. A jobb zsebéből előrángatta az üvegszilánkot. Sóhajtott.
Adam-re gondolt, miközben a szilánkot a csuklójához helyezte. Az összes fájdalom és rossz emlék, amit az élettől kapott, most egyszerre nehezedett a szívére. Lehunyta a szemét , és...
Érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Rémülten felsikoltott, kiejtette a kezéből az üvegszilánkot, és megfordult.
Egy barna hajú srác állt vele szemben, korabeli lehetett.
- Ööö.. .helló ... - motyogta. Kissé megijesztette őt Dory gyilkos arckifejezése, és összerezzent, amikor a lány rákiabált:
- Mi a fran.cot akarsz tőlem?!
- Én... én csak láttam, hogy eléggé ki vagy borulva, és...
Dory már nem figyelt oda. A földet pásztázta, kereste a szilánkot. Aztán pillantása egy csatornára esett. Amikor elejtette az üvegszilánkot, az oda eshetett be...
Nagyon dühós lett. Ez volt az utolsó esélye, hogy szerelme után menjen, erre tessék...
Villogó szemekkel fordult a sráchoz, aki rémülten hátrált egy lépést.
- Hé, nyugalom! - mondta. - Most meg mi bajod?
- Mindent elrontottál! - vágta hozzá Dory, majd elsírta magát, és leült a földre.
A fiú nem értette ezt az egészet. Úgy vélte, jobb, ha mielőbb lecsillapítja a lányt. Leereszkedett mellé.
- Ne sírj. - próbálta vigasztalni. Félszegen megérintette a karját, de Dory vadul elhúzta. A srác nem tudta, mitévő legyen.
- Történt valami baj? - kérdezte.
- Semmi közöd hozzá!
Rövid ideig csönd volt. Dory már nem sírt, de reszketett, mint a nyárfalevél.
- Tényleg nincs hozzá közöm. - szólalt meg a srác. - Hiszen én csak egy idegen vagyok. De ha már itt tartunk... még be sem mutatkoztam. Az én nevem Jake. És a tied?
Dory felkapta a fejét.
- Jake?!
- Aha... mi van? Valami rosszat mondtam?
Dory előkotorta a címet a zsebéből, és a srác orra alá nyomta.
- És itt laksz? - kérdezte.
- Igen... de honnan tudod a ... ?
- Ismerted Adam Smith-t, ugye? - szakította félbe Dory.
- Adam?! - Jake nagy szemekkel nézett rá. - Persze hogy ismertem! Hogy van?
- Sehogy. Ugyanis meghalt... - Dory könnyei ismét előtörtek.
Jake megdermedt.
- M... Meghalt? - nyögte ki.
A lány reszketve bólintott.
- És te ki vagy? Honnan tudsz Adam-ről? Mi ez az egész?!
Dory mindent elmondott, beleértve azt is, amit Adam- mel terveztek, és amit Adam Jake-kel is megbeszélt.
- Akkor gyere! - állt fel a srác.
- Mi van?
- Gyere velem!
- Hová?
- Hát hozzám! Adam-mel ezt beszéltük meg.
- Igen... de én időközben meggondoltam magam.
- Mi?! De hát akkor hová akarsz menni?
- Hová? - Dory rábámult. - Adam- hez.
- De...
- Meg akartam halni, de miattad elvesztettem az üvegszilánkomat. Adam nélkül nincs értelme az életemnek.
- Ne mondj ilyet!
- Te nem is ismersz engem!
- De szeretnélek megismerni.
- Miért? - Dory dühösen elfordult. - Hiszen te gazdag vagy, mindened megvan. Mit akarsz egy olyan csórótól, mint én?
Jake elkomorult.
- Na idefigyelj. - hangja dühtől izzott. - Te sem ismersz engem. Nem tudhatod, mi van velem. Engem nem érdekel a pénz, a gazdagság.
- De legalább van családod! - fordult felé Dory.
- Család?! - Jake gúnyosan felnevetett. - Dory, áruld már el nekem, család az, aki rád sem hederít? Teljesen egyedül hagynak, csoda, hogy a nevemet tudják! Lesza.rom a ro.hadt pénzt, nekem csak szeretet kell! Törődés! És olyan szülők, akik mellettem állnak!
- Neked sosem kellett gyermekotthonban kuporognod!
- Hát tudod mit? Inkább lennék ott, mint olyan emberekkel, akik elvileg a szüleim, de levegőnek néznek! És ezt most halál komolyan mondom!!

NEM FIGYELNEK RÁM

Jake: Mérhetetlen gazdagság
Pénz, autók és paloták
Az ember azt hinné, hogy így szép a világ.
Mit sem ér a gazdagság
Ha közben mégsincs boldogság
Nincsen vidámság!

Ha az anyád átnéz rajtad, nem beszél veled
Ha az apád elfoglalt és folyton csak siet
Ha a család nem ér rá, és rád sem néz
Kit érdekel a pénz?!

R., Nem figyelnek rám
Nem figyelnek rám
Nem értenek, nem szólnak hozzám.
Épp most növök fel
Nekem támasz kell
De őket ez már rég nem érdekli
Hát nekem sem kell tőlük semmi!

Nem értik a lelkemet
Nem látják, ha szenvedek
Ezzel folyton megsebzik a szívemet.
Számomra ez nem család
Nem kell hát a gazdagság
Csupán a boldogság!

Ha az anyád nem kérdi, hogy milyen napod van
Ha az apád nem tudja, hogy mikor vagy gondban
Ha a család nem ér rá, és rád sem néz
Kit érdekel a pénz?!

R., Nem figyelnek rám
Nem figyelnek rám
Nem értenek, nem szólnak hozzám.
Épp most növök fel
Nekem támasz kell
De őket ez már rég nem érdekli
Hát nekem sem kell tőlük semmi!

ó...........

Ha az anyád átnéz rajtad, nem beszél veled
Ha az apád elfoglalt és folyton csak siet
Ha a család nem ér rá, és rád sem néz
Kit érdekel a pénz?!


R., Nem figyelnek rám
Nem figyelnek rám
Nem értenek, nem szólnak hozzám.
Épp most növök fel
Nekem támasz kell
De őket ez már rég nem érdekli
Hát nekem sem kell tőlük semmi!

 Nem figyelnek rám..... /nem törődnek veled/
Nem figyelnek rám...... / nem értenek meg/

Nem figyelnek rám!

 - Nem megyek veled. - rázta a fejét Dory.
- De hát miért nem?
- Már elmondtam. Ezek után minek? Miért maradjak életben?! Adam - mel akarok lenni! Csak vele! - Dory elfutott.
Jake csak állt, és döbbenten bámult utána.

*

Mary belépett a kórházba, és körülnézett. Amikor észrevett egy orvost, odasietett hozzá.
- Elnézést... én Dorothy Barker-t keresem.
- Mi is őt keressük.
- Ezt meg hogy érti?! - döbbent meg Mary.
- Maga Dorothy Barker szociális gondozója? - kérdezte az orvos türelmetlenül.
- Nem, én csak a tanéra vagyok.
- A lánynak nyoma veszett! Az ápolónő csak néhány pillanatra hagyta magára - elmondása szerint - és mire visszament, eltűnt. Nemrég telefonáltunk be az intézetbe. És most bocsásson meg, de mennem kell.- az orvos idegesen távozott.
Mary dermedten nézett maga elé.
- " Ezt nem hiszem el... Ennél rosszabb már nem is történhet... vagy igen? Dory, most meg hová mentél? " - ezek a gondolatok kavarogtak benne.
" Miért van ez így? "
" Biztosan össze van zavarodva, ami nem csoda... annyi rossz járt neki... Adam elvesztése, Lisa mesterkedései... "
Mary fejében mintha lámpát gyújtottak volna.
- " Lisa! " - gondolta. - Talán ő sejti, hogy Dory merre járhat!

 Dory egyre fáradtabb volt.
Már besötétedett, és lehűlt a levegő.
November vége volt, Dory pedig nem viselt kabátot, mivel azt - szándékosan - a kórházban hagyta. Hiszen úgy tervezte, hogy öngyilkos lesz. Ehhez pedig nem tartotta szükségesnek a kabátot...
Váratlanul beleütközött valakibe.
- Elnézést... - motyogta zavartan, miközben hátrált egy lépést. Felnézett.
Egy férfi állt vele szemben, 45 év körüli lehetett.
Dory azonnal látta rajta, hogy részeg.
- Hát te mit csinálsz itt ilyenkor, kislány? - kérdezte a fickó, és dülöngélve közelebb lépett Dory - hoz. - Nagyon fázhatsz ilyen hidegben... De majd én felmelegítelek!
Magához rántotta Dory- t, és csókolgatni kezdte.
A lányt a hányinger kerülgette, ahogy érezte az alkoholszagot. Nem esett pánikba, ehelyett harag kerítette hatalmába. Torkig volt azzal, hogy a sok rossz ember mindig őt támadja meg.
Nem gondolkozott, az indulat irányította. Erősen beletérdelt a támadó legérzékenyebb pontjába. A férfi üvöltve a földre rogyott, Dory pedig elrohant.
- Hü.lye ri.banc! - kiabálta utána a fickó.
A lány olyan gyorsan futott, ahogy csak bírt.
Egy kivilágítatlan utcába érve megállt, és leült egy téglafal mellé. Alig kapott levegőt, éhes volt, fázott, és fájt a szíve.
- " Elegem van. - gondolta, miközben forró könnyek lepték el az arcát. - Olyan nagyon elegem van..."

/folyt.köv./